Egy pofon belefér egy párkapcsolatba? Meg tudnál bocsátani?

Nekem sem fér bele, semelyik oldalon. Egyszer engem is ütött meg srác, részeg volt. Onnantól én se tudtam bízni benne, gyorsan szakítás lett belőle.

A szexjátékok, az más kategória. Nálam ott nagyon sok minden belefér, de annak szabályai vannak, nincs valódi indulat, kontrollált az egész.

Vitában érvek vannak, kommunikáció, ha minden kötél szakad, akkor törjön inkább a tányér. De a másikat nem ütjük.

Ugyanezen okokból gyereket sem verünk, soha, pofon szinten sem.

nemek egy barátnőm jött nekem féltékenységében, mert az idióta családja telebeszélte a fejét, hogy csak kihasználom, mert fiatal. Ő akkor volt 17, én meg 37. És valaki megsúgta neki, hogy látott egy másik nővel egy kávézóban. Ami igaz is volt, egy ügyféllel beültünk a férje kávézójába.

Nem magyarázkodtam, és nem is ütöttem, csak közöltem, hogy lépjen le.

Biztosan szakítanék, ahogy exemnél is tettem.

Ő MÉG nem ütött meg, de már közel álltunk hozzá. Egy-egy veszekedésnél volt, hogy megemelte a kezét, és azt mondta de megérdemelnék egy pofont. Volt olyanra is példa, hogy csipkedett, akár társaságban asztal alatt, akár otthon, ha nem tetszett neki valami, amit mondtam. Mint utólag kiderült számonra, eléggé nárcisztikus ember, irányítani próbált ezekkel, ha már észérvekkel nem ment. Tűrtem egy darabig, de ez csak egyre rosszabb lett, elkezdtem tőle félni és szakítottam (nagyon nehéz és csúnya szakítás volt). Mindenképpen át kell értékelni a súlyát egy ilyen tettnek. Van, akinél csak egyszer fordul elő, de van, aki hajlamos erre és jó, ha időben észbe kap az ember.

Én őszintén szólva nem tudom elképzelni azt a szituációt és indulatot, ami belőlem vagy akár a férjemből pofozkodást váltana ki. Sírás, ordítozás, igen, az előfordulhat, az sem sokkal jobb, de őszintén nem nézem ki magamból vagy a páromból, hogy bármikor is kezet emeljünk egymásra, bármiért is. Szerintem nagyon félre kell ismerni valakit ahhoz, hogy meglepetésszerűen érjen egy ilyen tett, sok-sok közös év után, és ráadásul ha előzőleg sosem volt ilyen, akkor ennek kell lennie egy ívének, egy folyamat kicsúcsosodása, amikor már tényleg megüt, nem egyik pillanatról a másikra érzi magát annyira tehetetlennek, hogy képtelen másképp kifejezni az indulatait. Ha valaki észrevesz ezt a folyamatot, akkor még időben meg tudja állítani, és nem kerül ilyen helyzetbe.

Amúgy én nem teszek különbséget férfi és nő között ebből a szempontból, az is ugyanúgy elítélendő és undorító, amikor egy nő üti meg a párját, és pontosan azért, amit mondasz: ilyen helyzetben nem feltétlenül a fizikai fájdalom a legrosszabb érzés, hanem a bizalom elvesztése, az a törés, amit okoz a lelkedben, érzelmeidben, ha a másik ilyen eszközökhöz folyamodik.

Egyedüli szituáció, amikor elképzelhetőnek tartom, hogy én agresszívan lépjek fel a férjemmel szemben, ha azt látnám, hogy (neadjisten szexuálisan) bántalmazza a kislányunkat. De akkor ott nem állnék meg egy pofonnál, ott egyből a konyhakéssel esnék neki. Azt hiszem viszont, hogy ilyen helyzetben már komolyabb problémákkal kellene szembenézni, mint holmi bizalom meg szerelem és a válás körüli macera. És itt is tartom, hogy nagyon csúnyán félre kellett ismerni az embert, ha egy ilyen dolog váratlanul ér.