A boldog, kiegyensúlyozott magánélet kincset ér. De sokaknak nem adatik meg. Magány, rossz szex, nincs szex, hűtlenség, viszonzatlan érzelmek, és még lehet sorolni a rossz dolgokat. Van itt olyan, aki elégedett a magánéletével?

#11 Ne haragudj, de úgy adod elő, mintha ez akkora teljesítmény lenne... Nap mint nap emberek sokasága indul el otthonról szalonképes, jó formában, és senki nem sírja világgá a problémáit, hanem kedves és mosolyog, még ha belül fáj is neki. Mégsem járnak sikerrel.

És őszintén: reálisan nézve mekkora esély volt arra, hogy pont egy óvodában futsz bele egy elvált apába (miközben az ott megforduló apák többsége nem elvált), aki nem valami fiatal, gyerektelen pipit keres (ahogy az szokás köreikben), akit pont érdekelsz és akinek pont bejössz (nem pedig valami teljesen más típus a zsánere), ráadásul ez még kölcsönös is? Hát úgy 10% sem. Na, ehhez kell szerencse. Krva nagy szerencse. Ha az nincs, akkor a) nem futsz bele senkibe, b) csak olyanba futsz bele, akivel már alapból nem passzoltok, de olyan szinten, hogy belekezdeni sem érdemes semmibe.

Hogy érzékeltessem ehhez képest az én szerencsémet, ami még sokunkra jellemző: akikbe belefutok, azoknak jó 80%-a házas vagy kapcsolatban él, és nem áll szándékában ezen változtatni. A maradék 20%-ban az alábbiak vannak:

a) nekem bejön, de neki én nem

b) neki bejövök, de nekem ő nem

c) mindenféle problémás egyén, akikkel épelméjű ember nem jön össze

Slussz. És akkor innentől lehet dolgozni a kapcsolaton teljes erőbedobással...

Más meg ücsörög az ortopédián, megy a gyerekéért az oviba, dolgozik a munkahelyén stb., tehát semmi különöset nem csinál ő sem, csak velem és sorstársaimmal ellentétben a szerencse/sors/Gondviselés (kinek mi) az útjába sodorja azt, akit "kell", nem pedig mindenki mást helyette (lásd fenn). Erről szól ez az egész, és persze, hogy a szerencsétlenebbeknek egy idő után tele van a bakancsa, amikor azt tapasztalja, hogy az istennek sem jön össze soha, másnak bezzeg...

#12 + #13

A szerencse is nyilván tényező, én életem szerelmét, aki nélkül már az életemet se tudom elképzelni, egy könyvesboltban jött oda hozzám először. Ha csak öt perccel később megyek, akkor valószínűleg együtt se lennénk.

Viszont minél több helyre jársz el, minél több embert ismersz meg, annál nagyobb az esélyed, hogy belefutsz olyanba, akivel felmerülhet komolyabban is egy kapcsolat esélye. Én is négy közösségnek vagyok a tagja, amik a hobbijaimhoz és érdeklődéseimhez köthető (emellett ugye az egyetemi csoporttársaim is ott vannak) és pontosan tudom, hogyha a barátom nem lenne, akkor ezek közül a helyek közül kivel tudnék elképzelni egy kapcsolatot.

Senki nem tagadta (ha jól láttam), hogy a szerencse nem létező faktor. Ámde te minél többet teszel a célért, annál valószínűbb, hogy rád talál.

Szerintem te borzasztóan rágörcsöltél a témára, ezért is vagy sikertelen, mert ennél kevesebb olyan jellemvonás van, ami jobban elűz valakit egy kapcsolat lehetőségétől. Valamint emiatt nem is veszed észre azokat magad körül, akikkel összejöhetne valami.