Milyen személyes tapasztalatotok van az olyan párkapcsolatra, ahol a nő két diplomával rendelkezik, míg a férfinek érettségije sincs?

Én ugyan még csak az első diplomám megszerzésén dolgoztam, amikor jártam egy pasival, akinek nem volt érettségije, de nekem nagyon negatív volt az élmény. Elsősorban amiatt, mert neki ettől olyan borzasztó kisebbségi komplexusa volt, hogy az valami elképesztő, mindenben le akart nyomni, mindenáron erőltetetten akarta bizonyítani, hogy márpedig szellemi partnerem is lehetne (amúgy... hát, nem jött össze neki), folyamatosan beszólogatott az egyetemre, és folyton hallgathattam, hogy de én nem érthetem az ő problémáit, egy napot nem dolgoztam még valódi munkát (az, hogy diákmunkával fedeztem az összes kiadásom, az nem számított valódi munkának, mert irodában volt meg egyébként is, hogy képzelem, hogy én azzal többet kerestem, mint ő).

Mondanom sem kell, nem volt hosszú életű ez a kapcsolat. A poén az, hogy én még kitartottam volna, mert hátha, de ő volt az aki végül megcsalt és lelépett mással- a másik lány szintén érettségi nélküli volt, egyszerűbb közegből, valószínűleg mellette nem érezte magát "alacsonyabb rendűnek" (amit én már csak azért sem éreztethettem vele, mert őszintén nem tartottam annak).

De ha a pasinak nincsenek ilyen komplexusai, akkor egyébként a kapcsolat működőképességét pontosan ugyanazok alapján lehet betippelni, mint két azonos végzettségű személy esetén.

2.

Mondjuk van olyan is aki bizony érezteti a saját felsőbbrendűségét - más kérdés, hogy az ilyen alapvetően nem jön össze senkivel, aki nem minimum ugyanolyan szintű végzettséggel rendelkezik, mint önmaga. Nálatok nem ez volt, mint olvasom, sok helyen nem így van, de előfordul. Mindkét nemnél.

Ők azok akik lazán tartják semmire a kiszolgáló-személyzetet, már-már tárgyként kezelve őket. Ez szerintem nagyon helytelen viselkedés.

Egy volt munkatársam, ott a nőnek volt 2 diplomája, és nem is himihumi. A férj magánvállalkozó volt, mint villanyszerelő. 3x annyit keresett mint a nő, aztán a nő hogy több időt töltsenek együtt, elkezdett a vállalkozásukban dolgozni. Nagyon jól megvannak kb 20 éve, van 2 lányuk.

Mindketten értelmes, kulturált emberek, azonos értékrenddel, és azonos értelmi szinttel.

Anyámnak 2 diplomája van (mondjuk semmi extra, tanító és gyógypedagógus), apám szakmunkásképzőt végzett. 30 éve együtt vannak. Számít maga az ember is, nem csak a papír.

Nekem jogi diplomám van, a jelenlegi és a volt páromnak sincs diplomája, az ex idegen nyelvet sem beszélt, de jól menő vállalkozása volt, okos volt, megcsinálta a szerencséjét. A jelenlegi páromnak OKJ-ja van, angolul jól tud, egy japán tulajdonú gyárban manager. Járt egyetemre, de munka mellett nem bírta. Most 50 éves, szeretne váltani de megfelelő diploma nélkül nehéz, a tapasztalata az, amire támaszkodhat csak.

Engem ez sosem zavart, ha megfelelően tudunk társalogni, értelmes, normális. Rám pl. kifejezetten büszke a végzettségem miatt, nem hinném, hogy irigykedik, csak arra, hogy később kel kelnem reggel, mert nem gyárban melózok.

30N