Egy kapcsolatban elvárnád a másiktól, hogy annyit keressen/annyi pénze legyen, amivel legalább magát (albérlet+élelmiszer+számlák stb) el tudja tartani?

Szerintem mindkét féltől elvárható, hogy az önfenntartáshoz eleget keressen. Értelemszerűen, ha én élek valamilyen életszínvonalon, akkor azt nem akarom lejjebb adni a partner kedvéért, szóval olyat keresek, aki közel hasonlóan, vagy többet keres nálam.

Az a baj, hogy hiába megy jól kapcsolat elején ha mit tudom én elveszíteni a munkahelyét, tartósan beteg lesz és a megspórolt pénz fogy, vagy már elfogy. Úgyhogy bár jó alap, hogy nem él hónapról hónapra, van félretett pénze nem garancia arra, hogy nem találja magát lenn akár összeköltözés után bár én rám is érvényes ugyanúgy.

Igen, meg emiatt nem mindegy, hogy hogyan keresi a pénzét. Kereshet valaki okésan mondjuk egy gyárban, de ha kiteszik, nem biztos, hogy talál újat. Egy mérnököt ha kirúgnak, és tényleg tehetséges, jó szakember, másnap tele a linkedlnje.

#4 De hát arról beszéltem, hogy van megtakarítása és nem marad. Jó alap nyilván ha van pénzed, van jó munkahelyed, de sose tudhatod, hogy mi lesz a jövőben és az nemcsak rá hanem mindenkire engem beleértve is érvényes.

Hm, engem kisegített a párom kb. 3 hónap után amit visszadtam és amikor ő szorult meg viszonoztam szintén. Együtt vagyunk azóta is. Persze nem tudom meddig, de na azért bár fontosak az anyagiak és nem kéne azt se hagyni, hogy a másik kihasználjon pénzileg szerintem nemcsak az fontos szempont. Múltkor volt itt kérdés ha megtalálom belinkelem, hogy a gyerek születése után a nő férje felezgetni kezdett vele bár sokkal kevesebb a jövedelme. Míg nem született meg a gyerek addig nem felezgettek mert ő is dolgozott. Szerinted normális, hogy a saját feleségét kihasználja és a gyereke anyját? Nincs garancia párkapcsolaton belül semmire így az anyagiakra sincs.

Sztm mind2 feltől elvárható. A tartos betegség vagy a rokkantság, korlátozott munkáju más téma.