Nők ti hogy tűrnétek, ha a párotok a meghalt kutyája miatt magába zuhanna, többször sírásban törne ki napközben, kivenne egy hét szabadságot és nem szeretne találkozni veletek? 26F

Az egy hét szabi teljesen nonszensz. Ennyire nem szabad az embernek hagynia magát összezuhanni, főleg egy kutya miatt. Azt sem szeretem, ha előfordul tőlem az, aki tudja nagyon jól, hogy számíthat rám... Ha együtt élnénk, akkor itthagyna a pokolba vagy mi? Nekem akkor már közöm sem lehet hozzá, mert ő gyászol?

Temettem el kisállatomat is, rokonomat is... De tudod, az élet megy tovább és azzal kellene foglalkozni, aki még él és itt van neked.

Részvétem a kutyus miatt.

Viszont biztos kell neked olyan kapcsolat, ahol ilyen szinten nem mersz megnyílni a párod előtt, hovatovább, félsz tőle? Mert oké, legyen egy férfi határozott, erős, persze, de azért vannak pillanatok, amikor igenis elgyengül és el is gyengülhet, különben már a pszichopátia határait súrolja a viselkedése. Ha a barátnőd nem éreztette eddig eléggé veled, hogy megbízhatsz benne és számíthatsz rá a nehéz időkben, akkor mégis milyen jövőt képzelsz el vele? Nő vagyok, de olyan férfi nekem nem kéne, aki mellett nem sírhatom el magam, ha el kell temetnem egy családtagot (hogy négylábú vagy kétlábú, az tökmindegy), mert félek tőle, hogy a "gyengeségem" miatt elhagy. Az érzések, azok megélése NEM gyengeség. Ha ezt a barátnőd nem látja, akkor ott elég komoly bajok vannak.

De aztán ki tudja, lehet, hogy ha elmondod neki, meglepődnél mennyire támogató és empatikus, és simán lehet, hogy jobban éreznéd magad, ha vele lennél.

Szerintem nem arról van szó, amit most írtok. Nekem tavaly halt meg a 18 éves kutyusom, szeptember elsején, mikor kezdődött az egyetem. Reggel hívott anya hogy ez történt. Szobatársam próbált vigasztalni, de neki sem jó azt látni hogy bőgök, de nem tud megnyugtatni, meg én is szeretek ilyenkor kicsit bezárkózni. A barátom előtt is próbáltam tartani magam, bár a szabi azért nem jó dolog, mert így végképp nincs ami lekössön.

Ez nem azt jelenti, hogy nem számíthattam a barátaimra meg a páromra, de jobban esett egyedül lenni.

Szerintem ha a barátnőd találkozni szeretne, megmondhatod neki, hogy ha nem bánja egy kis egyedüllétre lenne szükséged, ha viszont mindenképpen szeretne támogatni a jelenlétével, akkor ne lökd el magadtól. Nem fog kevésbé férfinak tartani attól, hogy megvisel a kutyád halála.

Őszinte részvétem.

Az, hogy ennyire kiborulsz meg szabit veszel ki teljesen ertheto, az en (elso) kutyam most 9 eves, nem is tudom, hogy mi lesz, ha majd.. Reszvetem a kutyad miatt, 16 ev rengeteg ido, nagyon szep kort megelt.

Nekem inkabb az a fura, hogy nem mondtad meg el a parodnak. Azt megertem, ha kicsit egyedul szeretnel lenni es nem akarsz talalkozni vele mert egyedül szeretnel lenni, de te konkretan attol tartasz, hogy "gyengenek" lasson, az pedig nem jo, hiszen o a parod, akivel elvileg joban rosszban egyutt vagytok es az elethez hozza tartoznak az ilyen tragediak. Olyankor majd mindig lelepsz egy hetre tole, hogy ne lasson sirni? Mi lesz, ha mar egyutt eltek? Szerintem nyilj meg elotte, rettenetesen alacsony erzelmi intelligencia kell ahhoz, hogy valaki ezert lenezze a baratjat, mert ferfi lettere sires gyaszolja a kutyajat. (Sot, hogy meg tovabb is menjek: en nem is tudnek egy olyan ferfival egyutt lenni, aki nem erzekeny es nem tudja kimutatni az erzelmeit, csak 0-24 adja a kokemeny sziklat.)

22/L

Egy hét szabi egy kutya miatt? Mikor egy családtagra is csak 2 nap jár?

Persze támogatnám, de szerintem ez túlzás, hiszen 16 éves volt a kutya, erre fel lehetett volna készülni.

Ugyanez megtörtént a barátommal, és napokon át zokogott. Semmi szégyen nincs ebben, hisz 16 év hosszú idő, szorosan kötődtél hozzá. Amit érzel, az teljesen természetes és egy embernek nem lehet rá rossz szava. Nem lett a barátom kevesebb a szememben, amiért láttam sírni. Annak örültem, hogy nálam keres vigaszt és megbízik bennem, és úgy gondolom, hogy ez a természetes.

Legyél őszinte a barátnőddel, mondd el neki, hogy mi történt. Ha őszintén szeret téged, megérti azt is, ha egyedül szeretnél lenni, és azt is, ha a találkozáskor magad alatt leszel. Attól, hogy keménykötésűség nem szívtelenséget jelent, egész biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni és segíteni fog neked a gyász feldolgozásában. A gyász nem tesz puhánnyá, mindenki másképp dolgozza fel egy szerette elvesztését.

Részvétem a kutyusod miatt, elképzelni se tudom, mi lesz, ha az enyémmel történik bármi...

21/L