Ez mennyire gyakori jelenség?

#9 Nem ítélek el senkit azért, mert más az életcélja vagy nem akar házasságot. Mint írtam, én ezt a mintát kaptam, ezt viszem tovább. Nem véletlenül tettem idézőjelbe a "normális" szót, mivel nem degradálni akartam a hsz-ommal bárkit is. Önzés alatt sem kell feltétlenül valami egyértelműen negatív dolgot érteni: önző, mert kevésbé képes a házassággal és gyermekvállalással kapcsolatos lemondásra. Nevezhetjük akárhogy ezt a jelenséget, a lényege, hogy manapság többen vallanak ilyen felfogást, mint régen.

Amúgy meg az eljegyzés is leértékelődött. Régen annak súlya volt, a házasság előszobájának számított, manapság meg sokan egyszerűen elfogadják a gyűrűt, aztán ha nem úgy jön ki a lépés, akkor szemrebbenés nélkül visszaadja. Több ilyen eset volt az ismeretségi körömben.

Én arról amit te írsz kérdező azt gondolom hogy (amikor hitegetnek) igazából SOSEM akart házasságot.

Lehet azért hiteget mert szereti a lányt de nem akar úgy elköteleződni, vagy mert nem szereti (annyira). Csak jó hogy van nő, aki elvégzi a házimunka nagy részét és van szex.

Azért a legtöbb nő (nyilvan nem mindenki) előbb-utóbb akar házasságot és ha egyszer beszélnek erről és a hapsi azt mondja, persze ő is akar akkor magához lancolja legalábbis egy időre mert a nő elhiszi.

Vannak kapcsolatok (ismerősi körben) akik 10 év után jegyeződtek el, ott ugyanaz volt a vélemény hogy egyrészt nem prioritás (anyagilag főképp) másrészt kamaszok voltak még amikor összejöttek, tehat kb 25-26 éves volt a pár amikor a lánykérés történt kb 2 év együttélés utan, ott azt mondom érthető is.

De a a férfi el akar venni, akár azért mert neki is fontos az esküvő, akár azért mert a papír maga nem, de tudja hogy a szerelmének meg fontos, meg fogja kérni a párja kezét.

Megegyszer mondom aki el akar venni, az tesz erte, de legalább beszél róla.

#15 Biztos olyan is van, aki a puccparádéhoz (is) ragaszkodik, de ugye abban egyetértünk, hogy a házasság nem egyenlő egy bulival, ahogy egy papírral sem egyenlő. Érdekes módon most, hogy nem lehetett lagzikat tartani, továbbra is volt egy csomó esküvő.

Sokaknak fontos a házasság, és mindaz, amit az jelent. Ha valaki nem hajlandó az ilyen mértékű elköteleződésre, az szerintem jelzésértékű. Nem akarom egyik felet sem minősíteni egy ilyen helyzetben, de ha nem azonosak a célok, akkor a legokosabb továbbállni, és keresni olyasvalakit, aki mellett nem kell lemondani számunkra fontos dolgokról, illetve nem kell olyasmit magunkra erőltetni, amit nyűgnek érzünk.

16 vagyok és nős férfi, szóval elméletben tudok nyilatkozni.

Biztos nem egyszerű meghozni egy ilyen döntést, de szerintem ha egy nő nagyon szeretne házasságot (és sok esetben ez nem elvi, hanem pl. a vallásából adódó kérdés), és azt látja, hogy a párja részéről erre nincs remény, akkor már nem olyan boldog abban a kapcsolatban. A gyerek kérdése meg talán ennél is sarkalatosabb kérdés, hiszen tehetnek úgy mintha házasok lennének, de ép elmével nem tehetnek úgy, mintha közösen nevelnének egy nemlétező gyereket. Nem ugyanazt akarják az élettől, és ez megkeseríti a kapcsolatot - bármilyen kedves fickó és igazi csődör legyen is a párjuk. Vannak dolgok, amikben nem olyan egyszerű kompromisszumot vállalni.

Szerintem pedig erosen tulzo arany a 80-90%. Ketsegivul vannak ilyen ferfiak szep szammal, de kozel sem ennyien. Lehet ti mozogtok rossz korokben, ha allandoan ebbe a tipusba futtok bele.

10-es, az pedig nehogy mar kizarolag a ferfiak hibaja legyen, hogy annyi hazassag fut zatonyra, amennyi. A nokre is jellemzo a megalkuvas, kozuluk is sokan ugyanugy belemennek xar kapcsolatokba es a parjukkal maradnak a mar randizgatas alatt felbukkano red flag-ek ellenere.

Egy parkapcsolat ket emberrol szol es mindketto azonos szinten felelos a sajat eleteert es donteseiert.

Dehogy korrekt. Vagy arról van szó, hogy egyáltalán nem akar családot vagy az aktuális partnertől nem akar családot, de kényelmes neki a kapcsolat és el akarja csitítani a másikat.

Én nő vagyok, se férjet se gyereket nem akarok (hosszútávú kapcsolatot igen), de ha a páromnak fontos lenne akár csak az esküvő (szerencsére nem az), én biztos nem mondanám azt neki egyetlenegyszer se, hogy persze, majd valamikor hozzádmegyek. Ez egy abszolút vállalható dolog manapság hogy valaki nem akar házasságot, gyereket, aki meg igen azt el kell engedni, nem szabad átverni.

Körülbelül ugyanaz a szituáció mikor egy poligám ember beeteti a monogám társát, és csalja orrba-szájba. Hát kinek fájna az ha a kapcsolat elején megbeszéli a másikkal hogy neki ilyen igényei vannak, és akkor a másik eldöntheti hogy neki ez kell vagy nem kell? Senkinek. Ez így lenne korrekt. Csak sok ember nem így működik.