Hogy kezelitek, hogy a párotok soha sem fog megváltozni? Sikerült megszokni, vagy végül inkább kiléptetek a kapcsolatból?

Párommal alapvetően 2 dolgon szoktunk vitázni az egyik , hogy kicsit lustácska a másik, hogy füvezik.

A lustasága kezelhető, mivel ha megkérem segít, de így is a házimunka legfőbb részét én csinálom, bár ahogy

ő szokta mondani, nem kért rá, hogy egész nap takarítsak így végülis igaza van, az az én bajom ha szeretem ha rend van.(talán túlzásba is viszem néha az igaz)

A másik , hogy mostanában minden nap mondogatom neki, hogy szokjon le a fűről.

Babát tervezünk, és már 10. hónapja sikertelenül.

Én már mindenre gondoltam, arra is hogy talán épp ezért nem jön össze, mert szívja azt a mérget illetve mert

szinte egész nap fekszik.

Néha ráveszem, hogy menjünk el sétálni kicsit a közeli erdőbe, de látom rajta hogy nem élvezi.

Amint hazaérünk visszafekszik a gép elé és ismét előkerül a cigi, amibe csak bele bele szivogat néha.

A házimunkával én nem gondolom, hogy eltúloznám ha néha megkérem, hogy segítsen mert nem kérek sokat.

Általában annyit , hogy mosogasson el vagy hogy söpörjön fel.

A cigivel most már minden nap idegesítem, megértem hogy zavarja , de most mit tegyek? Volt idő amikor nem mondogattam neki, akkor sem változott semmi.

Sokszor azt érzem, hogy igaza van mert hazajön , itt egy hárpia aki folyton csak idegesíti, meg piszkálja( most az tök mindegy, hogy jogos e vagy sem)

persze , hogy csak nyugalmat szeretne, viszont én meg itt vagyok tanácstalanul, hogy most mit tegyek?

Szokjak hozzá?

Közben látom, hogy a gyakori haverokkal való kocsmázgatásról és a dohányzásról már leszokott , szóval tényleg igyekszik.

A dohányzásról elég hamar, viszont ugye valószínűleg ezért is olyan nehéz erről a kis füvezésről leszoknia , mert ugye talán a dohány hiányzik neki.

Nem értek hozzá.

Ne úgy képzeljétek el, hogy sokat szív, inkább gyakran egy-egy slukkokat a nap folyamán.

Azt is utálom, hogy mindenhol hamu van, az ajtók közelében meg a konyhában ahol csinálja.

Áh ..szóval nem tudom mit tegyek.

Sajnálom is őt, annak ellenére, hogy sokszor látom, hogy én folyton teszek-veszek , csinálgatok valamit, főzőcsöcskézek , takarítok stb stb

amíg ő játszik viszont ő ilyen szeret lazulni és nem várhatom el, hogy ő más legyen, amikor gondolom mindig is ilyen volt.

A fű meg, max reménykedhetek benne, hogy nem ez miatt nem jön össze a baba, és hogy ha összejön akkor majd talán lerakja.

Reménykedhetek abban is, hogy majd megszereti a kirándulást , és nem azt kell éreznem hogy na most rábeszéltem eljön velem, hanem magától mondja.

Engem gyerekkoromban rengeteget vittek a természetbe, kirándulni és hát én is így szeretném nevelni majd a gyermekeimet vagy gyermekemet ha lesz egyszer.

Ő szeret inkább itthon lenni, gépezni, elflesselget rajta.

Szóval ezekben az alapvető dolgokban különbözőek vagyunk és félek, hogy ez majd később válláshoz fog vezetni.

Aki hasonló cipőben járt , hogy döntött végül?

Megszokta vagy végül megszökött?

Kérem akik a füvezést heroinozásnak tekintik kíméljenek meg a válaszoktól.