Egy konfliktuskerülő férfi soha nem fog megváltozni?

Pont ugyanezt mondta az egyik exem amikor szakított velem.

A válaszom az volt, hogy édesem te a probléma vagy és nem a megoldás!!!

Irányításkényszered van, szereted megbeszélni a dolgokat és addig nem ereszted el a témát amíg nem találtok egy olyan megoldást ami számodra megfelelő. ezzel talán nincs is probléma, de le se sz...d hogy a másik fél mit gondol. Még valami ha probléma megoldását a másik féltől várod, akkor vagy ráhagyod és bízol benne, vagy kezedbe veszed az irányítást és cselekszel. Az utóbbira nagyon kevés nő képes, csak az igényeket sorolja és a megvalósítást átpasszolja a férfinek.

Ami számodra probléma, az közel sem biztos, hoyg a párodnak is az. Ha magadba nézel és azt tapasztalod, hogy ezeket konfliktusokat jórészt Te gerjeszted, akkor először magadban érdemes rendet tenni. Nincs annál idegesítőbb dolog, mint hazaérkezve azt tapasztalni, hogy a párom elsorolja mivel van problémája az életben(csöpög a csap, nem működik a tv, a szomszéd rossz helyre parkolt) és nyomban ki is adja feladatként hogy oldjam meg. majd amikor végeztem felsorolja, hogy mi nem tetszik neki és neki ez így nem jó.

Ha a hátad mögött cselekedett és ez neked nem tetszik, nem kérte ki a véleményedet, az mindig beszédes, nem tartja fontosnak hogy megbeszéljétek mert azzal csak bonyolítja a helyzetet.

Ha ennyire markáns személyiségvonása a párodnak a konfliktuskerülés, akkor azt legfeljebb csak egy pszichológus tudná megváltoztatni, akár évekig húzódó terápiában, és még arra sem mernék mérget venni, hogy úgy sikerülhet. Sajnos azonban ez az esély is töredékére csökken, ha azt nézed, hogy egy terápia sikeréhez szükséges az alany kezdeti, majd kitartó akarata a változáshoz. Mivel ő eleve szereti a problémákat szőnyeg alá söpréssel "kezelni", egészen minimális az esélye, hogy ez az akarat felébreszthető benne, hiszen ahhoz előbb el kellene ismernie a problémát és bátorságot kellene gyűjtenie magában a vele való szembesüléshez, megküzdéshez. Ez az út tehát szerintem szinte teljesen reménytelen.

A probléma megoldásának másik, reménytelibb útja viszont az, hogy te dolgozol önmagadon, próbálod a toleranciát magas szinten gyakorolni, s így is csökkenhetnek a feszültségeid. Mivel szereted a társad, ez annyira nem nehéz feladat. Vedd úgy, hogy ez a küldetésed, hogy így is tolerálod, sőt így is feltétlenül elfogadod őt. Az igazi szeretet arról szól, hogy örülünk a másik létének, és nem arról, hogy mit ad vagy nem ad meg nekünk. Ez tehát egyben a szeretet magasabb szintű gyakorlása is. Nagyon fontos, hogy a párod számodra kellemetlen oldalát próbáld a lelked mélyén is (nemcsak a felszínen) elfogadni. Ha nyíltan elutasítod ezt az oldalát, az az ő önelfogadását fogja csökkenteni, s emiatt még inkább megpróbál majd a dolgokról nem tudomást venni, ezzel tehát rontasz a helyzeten. A konfliktuskerülés leggyakoribb gyökere ugyanis az azok konstruktív, sikeres megoldásában való hitetlenség, végül is tehát egyfajta szociális inkompetencia-érzet. Fontos tehát, hogy kritikával ne tépázd meg az önbizalmát. Még arra is van esély, hogy az önbizalma a sugárzó elfogadásoddal erősödni fog, s így megváltozik, legalábbis az ún. rogersi pszichológia szerint erre van esély. De ehhez mindenekelőtt az kell, hogy őszintén, belülről sugározzon belőled a felé irányuló elfogadás, ehhez pedig először önmagadon kell dolgoznod. Segíthet ehhez például relaxáció, meditáció, jóga, reiki, tai chi és hasonló harmonizáló technikák is.