Én 30 vagyok a férfi pedig 34. Nagyon sok nehézség van a kapcsolatunkban, ha ezt annak lehet nevezni. Mit tanácsoltok? Mit tegyek?

Augusztus óta ismerem,egy egyetemre járunk. Én a bemutatkozás pillanatában éreztem valamit és ő is.

Aztán megtudta,hogy van egy lányom és szemlátomást egy világ omlott benne össze.

Októberben azonban nem tudtuk tovább tartani magunkat és elkezdtünk randizni.Az első randin azt mondta ,hogy van egy 45 éves “felesége”,aki papíron nem is a felesége.(tudom,mert más adózás vonatkozik a házasokra és a nem házasokra és láttam ilyen papírját.)Muszlim a férfi és állítólag náluk vagy feleség van vagy senki. 29 évesen idejött és a nyelvtanár (a feleség) felkarolta,segített neki papírokat intézni stb...a nőnek 2 gyereke is van.Az egész családja azt szeretné ha elválna,a barátai is nyaggatják,hogy házasodjon meg normálisan és alapítson családot ,de nem teszi. A nô hazudgál is sokat és soha nem akart együtt élni vele ,ő egyszer volt a felesége házában és a gyerekeit is alig látta.100km-re laknak egymástól. Egész januárban nem találkoztak,és az utolsó 2 alkalommal nem tudott úgy együtt lenni a feleségével....,mert ha jönnek a nő hozza haza a saját lakásába és soha nem mennek a nőhöz. Állítólag ott van az energiám nála ezért sem ment a szex a feleségével....Az ilyen házasságban annyi elválni,hogy 3szor kimondja :elválok.Nem értem miért nem teszi ,ha mindenki ezt mondja.Nem szereti ez biztos,de hálás neki.A férfi 6 évig boxolt versenyszerűen ,a feleség erősen túlsúlyos.Ezeket csak azért irom,mert nem értem ,hogy mi az ami együtt tartja őket...Ami minket illet:amikor aludtam,megcsinált egy nagyon nehéz beadandót az egyetemre,reggelit a táskámban találtam . Előzékeny,minden este főz és kéri,hogy menjek. A kislányomat is hívja,hogy gyertek főzök vacsorát(természetesen semmi a gyerek előtt).Játszottak együtt is.Most a kislány az apukájánál van így az utóbbi napokban mindig együtt voltunk.Tegnap nem akartam menni,de mondta,hogy menjek meg,hogy ő főz és legyek ott.Néha már nekem lenne jó egyedül lenni,de ő mindig ott akar maga mellett...Január elején beszéltünk olyasmiről,hogy hiába mindenki mondja ,sosem fogja elhagyni a feleségét,mert jót tett vele.Én pedig egy nagyon magas szint vagyok szerinte és ne éljem bele magam,mindig itt lesz,mindenben segít,ahogy eddig is(költözés,bútor vásárlás ,szerelés ...minden),de az egyszerű dolgokat szereti.Azóta vissza is vettem,gondoltam legyen barátság extrákkal. Mert Isteni Vele minden. Azóta azonban ő keres állandóan,valami ürüggyel mindig és együtt akar velem lenni minden percben.Mondja,hogy miért ilyen igazságtalan az élet,és miért vagyok ilyen”jó”.És költözzünk össze.Ezt többször elhintette ,de nem is reagáltam rá.Nem értem mit akar? Ma azonban egy hónap után elment a családjához és ott lesz a felesége.A családjának is hazudnak,nem meri megmondani ,hogy soha nem a felesége lakására mennek.Hanem a nő elvezet ide,együtt vannak egy pár órát és majd tali egy hónap múlva.A lényeg,hogy tudom,én vagyok a szemét 3.,de belehalok a gondolatba is,hogy most a feleségével van.Reggel mondta nekem és 12.00ben indult csak,reggel is marasztalt(nem volt semmi köztünk ma,de szeret velem lenni).Mondtam neki,hogy majd hetfon talalkozunk.De mondta,hogy nem.O mar jon holnap,amint tud.Tehat egy napot szán az egesz csaladra a feleséggel egyutt.Kozben meg azt erzem,hogy méltatlan a helyzet,bujkalnunk kell,titkolozni,nem hivhatom stb.Es a lelkem sosem “lakik jol”.Azonban most nem

tudnek nelkule lenni.Csak nem

hoszem,hogy ez az egesz épít engem,inkabb gyengít.(nekem egy nagyon rossz ,elnyomó ,onbizalomcsonkito kapcsolatom volt elotte es most jol esik a torodes) Mit gondoltok az egesz helyzetrol? Valaki volt hasonlo cipőben?