Ti hogyan viselkednétek ebben a helyzetben, mind női mind férfi oldalról?

2 éve tartó párkapcsolat:

Én vagyok a történetben a férfi, így nyilván erről az oldalról tudom jobban elmondani. Nagy távolságról járok már kicsivel több mint egy éve a barátnőmhöz (egyetem miatt, nagyon pontosan 195 km két átszállással, leggyorsabb menetidő csak oda 3 óra 10 perc volt).

Havi 2X2, 2X3 nap a találkozásra fordított időnk, ekkor megengedik hogy náluk aludjak (2 emeletes ház,2 fürdőszoba, 4 szoba, amiből kettő tök üres, van hely, szóval a szűkösség fizikailag nem áll fenn)

Csak néhány mondatban kitérek a lány és a saját oldalamra is:

Én: Saját keresetből+egyetemi szoctámból+félárvaságiból vagyok eléggé kicentizve minden hónapban. Albérleti szobát bérelek abban a városban ahol egyetemen vagyok, másik két sráccal lakom. (22 vagyok)

Barátnő: Szintén egyetem. Örökbe fogadták, szüleivel nagy a korkülönbség (szőlők 65, 65, barátnő 22)

Mindkét szülő mozgássérült, anyja tud járni, apja kerekesszék.

Apja múlt héten kapott egy újabb agyvérzést, kórházban lesz min 3 hétig még.

Barátnő következő feltételeket szabta meg kimondva (nem én értelmeztem félre, így ki lett mondva):

-Lehet hogy csak három hétig, lehet hogy a következő 4-5-vagy 10 hónapban nem szeretné ha éjszakát náluk töltenék.

-Vegyek példát 2 barátjáról, ők két hetente egyszer átjönnek 3-4 órára délután egy hétvégén, és mennek haza (ezekkel a barátokkal amúgy egy városban él).

-Lejönni hozzám teljesen biztosan nem fog (az elmúlt több mint egy év alatt egyszer jött le hozzám).

-Beszélni nem biztos hogy akar velem minden nap (ő igy fogalmazott, ez annyit jelent hogy lesznek napok mikor rám se ír, és nem fogja felvenni a telefont)

-Legyek megértőbb, tett én értem is a múltban. (3 éve mikor csak barátok voltunk bejött 2 hét alatt 3X a kórházba mikor műtöttek, és aztán egyszer kocsival hazavitt mikor még mankón jártam)

Ti mit tennétek a fenti előre vázolt jövőt látva?

Eddig is jópárszor voltak súrlódásaink, mindig a szüleire lehetett visszavezetni a történetet (akiknek egyébként ház körül ott segítettem ahol tudtam. Csodát nem tudok tenni, és valami világhíres kanadai idegsebészt se tudok találni nekik, ami igazán hasznos volna)