Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Melyikünk gondolkozik rosszul? Kinek kellene változtatni az álláspontján?
Adott szitu: május közepéig el kell költözünk a jelenlegi, rendkívül kedvező árú albérletünkből. Úgy döntöttünk hogy saját házat vennénk, valahol Budapest környékén. A feleségem csak kertes házban tud gondolkodni, mert egy falun nőtt fel hatalmas kertben és rengeteg házi még háztáji állat között. Én érdi vagyok. Jelenleg nem látom úgy hogy még tudnánk fizetni egy kertes házat, babaváróval együtt 17 miliónk van. Más hitelt nem szeretnék felvenni, nem tudnám fizetni a törlesztőrészletet. Ezért én egy százhalombattai panelre gondoltam, 20-22 milliótól kezdődnek, a különbözetet pedig a családom össze tudja adni. Később esetleg el is adhatnánk, hogy egy szép kertes házat vegyünk belőle.
Itt kezdődik a probléma: feleségem nem akar panelbe költözni. Azt mondja ott nem lenne boldog. Szerinte én sem tehetném boldoggá, nem tudom ellensúlyozni a panelfóbiáját, mert nem vagyok eleget otthon. A panel elleni kifogásai: szűk, bezártság érzet, nincs kert, ugyanúgy többe kerül mint amit meg tudunk fizetni, hangos szomszédok, rossz szigetelés, csőtörés, beázás, ágyi poloska, stb. Elvileg a családjában, (anyukája panelben nőtt fel, nagynénje most is ott él) ezek a tapasztalatok. De az én anyukám is kertes házban nőtt fel, mégis ment apámmal panelbe is és kibírt 2 évet. Az én feleségem viszont nem jönne velem, ehhez nem vagyok elég fontos neki, nem szeret eléggé. Hiába mond bármit, ha a szerelmét egy egyszerű panelfóbia le tudja győzni és nem tudunk megegyezni a lakhatásban. Így nem tudok többé bízni benne, nem tudok alapozni a kapcsolatunkra. Battára meg azért nem akar jönni mert rossz a levegő (pedig a Battai panelek zöldövezetben vannak, vinném minden szombaton kirándulni, és falun sokkal rosszabb a levegő télen, amikor mindenki azt tüzel amit talál) meg hogy sokkal közelebb lennénk az én családomhoz mint az övéhez, és az övétől még a mostani lakásunknál is messzebb kerülnénk. Megmondtam neki hogy ha ennyire jobban ragaszkodik a saját családjához mint hozzám akkor nyugodtan költözzön haza hozzájuk. Erre az a válasz hogy nem, ő velem akar maradni. De ha ennyire velem akar maradni, miért nem követ panelbe is? Jó lenne ha eldöntené, mert én ezt a se-veled-se-nélküled játékot nem akarom tovább játszani.
Istenem ilyen jóskázós válaszokra h vagy képes reagálni? ne viccelj már.
de amúgy annyi igazság van ebben hogy itt röhögök a sok panelfóbiáson, hogy 22 milliobol mar eleg patent lakast lehet venni, szinte barhol az orszagban kapsz normalisat.
Viszont normalis varosban, normalis helyen 40-50 millio egy kertes haz, nem 20.
20 millio egy kertes hazert az semmi. Nekunk egy 15ezres lakosu varosban volt jo allapotu kertes hazunk, 150nm-es, igaz egyszintes, 18 millioert lett eladva. Ezek a hazak borzaszto helyen vannak ennyi penzert, se munkalehetosegben, se egeszsegugyi ellatasban, se semmiben nem osszehasonlithato egy lakassal amit 20 millio felett mar sokkal komolyabb helyen tudsz venni.
az meg netto hulyeseg hpgy vkinek egy honap panelban szenvedes, en panelgyerek vagyok megse szenvedes egy honap kertesben, meg lehet szokni. Ha vki egy honapot nembir ki panelban ott nem a panel a baj
Azért nem szenvedsz a kertesben, mert nyitottabb, tágasabb, több a hely. Nem azt mondom, én is elvoltam panelben albérletben, de jó volt az is, ha hazamentem a szüleim házába, és csend volt. nem kellett a szociálisan gyenge család üvöltését hallgatni, nem jelentgettek a szomszédok, nem kellett sötétedés után tartani, hogy belém kötnek-e, ha kilépek az utcára. És persze, ez attól is függ, hogy milyen környéken van az a panel, nálunk ilyen volt a környezet. Azt is pontosan tudtuk a lakótársammal, hogy kinek mikor mennyi gyerektartást utaltak a környéken XD
Egyszerű benyomás, megszokás, vagy mi. Aki szeret panelban élni, az éljen, áldásom rá. Aki többet akar költeni, és pl. házat venni, az meg vegyen házat. Én pl. imádnék a hegyekben lakni, az erdő szélén, vagy a völgy mellett. Nyilván nem ilyen totál lepukkant falura gondolok, hanem valami normális helyre. Igazából a megyeszékhelyünkön, a város peremén is vannak ilyen helyek. Még kertet is gondoznék, legalább lenne saját zöldség (Ezt is meg lehet oldani a panelban). Szóval itt nem arról van szó, hogy jobb vagy nem, hanem inkább arról, hogy a kérdező fog-e engedni vagy sem, ezzel felvállalva, hogy szétmennek a feleségével.
Sok hátránya volt a kertesnek pedig. De nézzük meg egész európát. Senki nem vesz kertes házat. Pontosan ezért amit leírtam. Angliában 1 millió font egy kertes ház. Egy lakás meg töredéke, és még jobb helyen is van.
Én sokkal jobban félek egy kihalt külvárosi utcán amiben csak kertesek vannak mint a város közepén a panelban. Saját városodban félsz kimenni az utcára Magyarországon? Laktam olyan helyen angliában ahol 2 hetente késelték egymást a feketék a sarkon mégse féltem sose. Mitől? Nálam is ott volt a bökő, lehet próbálkozni.
Jelenlegi helyzetben ne vegyetek panelt! Sőt, lehetőleg semmilyen ingatlant. 3-4 hónap albérlet, most simán lehet rövid időre szerződni, és utána venni lakást/házat.
Kérdező, te hatalmi kérdést csinálsz ebből. Ha szeret követ a panelbe. A feleséged nem kutya, hogy kövessen bárhová mész. (A panel szvsz élhetetlen. Világ életemben társasházban laktam városban, de a panel egy külön kategória.)
Kérdező, írod, hogy "Igen, azzal tisztában van hogy az egész kert az övé..." - Nos, szerintem ez megér még néhány beszélgetést azért. Terveztek gyerek(ek)et, ha jól sejtem, hisz babavárót is említesz. Úgy gondolja, a 3 hónapos mellett is fogja csinálni? Meg az egyik kicsi, másik pici mellett, amikor ha nincs szerencséje, örül, ha pisilni és enni tud? (Ez egyébként egy gyerek mellett is alakulhat így.) Vagy majd amikor visszatér a munkába, munka után ott a gyerekezés, hétvégén az elmaradt házimunka és akkor ő még kertet fog gondozni meg az összes ház körüli munkát is elvégzi? Hiszen a kertes ház nem annyi, hogy kapirgálok egy kicsit a kertben. Van más munka is vele. Persze el is lehet hanyagolni.
Nem gondolta ő ezt át rendesen, akármiben is nőtt fel. Ja, egyébként gondolom, úgy nőtt fel, hogy az apja vastagon kivette a részét a kinti munkából, esetleg még más segítsége/könnyítése is akadt az anyjának. Nagyon más...
Kb. 3-4 éve költözött a szomszédunkba egy pár. Lakásból. Merthogy ez egy szép, tágas, nagy ház, udvar, kert, de jó lesz nekik is, a gyereknek is. Francokat. Idővel a kert kerítését elölről, ahová az utcáról meg az udvarról rá lehet látni, befedték ilyen nádhoz hasonló anyaggal, hogy ne látsszon, hogy nincs kapacitásuk művelni, felveri a gaz. Az udvar többi része betonozott, sokra megy vele a gyerek (is). Anyuka többnyire a teraszon üldögél, a kislány meg nyugis típus, elmatatgat ott körülötte. Ez simán működne egy lakásban is. Ami pedig a házat belülről illeti: jó dolog a tágasság, de azt fűteni is tudni kell...
És akkor a másik oldal: az én gyerekem nem egy nyugis típus. Ordít, mióta a világra jött. Hát, semmit nem segít a helyzeten, hogy ez egy kertes ház, így is jönnek folyamatosan a megjegyzések, mert simán hallják...
Most jön a nyár, panelban megdöglessz, semmi levegő, mint egy szauna. Nem értem, miért hangoztatod, hogy "ha szeretne jönne panelba", mikor ezt meg is fordíthatjuk: ha szereted, mész vele kertesbe.
Amúgy kertes házat olcsóbban veszel külvárosban, mint panelt belvárosban.
Ebben nem látok sok kompromisszumot lehetőséget.
Nekem Sülysáp nagyon falu, de nem ismerem. Barta se valami nagyváros, de elég gazdag, sz9val bölcsöde, óvoda, orvos, stb jobban áll bizonyára.
Én úgy szerettem a feleségemet, hogy általában ráhagytam az ilyen döntéseket. Nem volt egy rossz se köztük.
De ez a vetélkedés, hogy kinek a családja hol él nagyon gyerekes.
Amióta kimondtátok az igent TI vagytok a csakád.!
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!