Vajon tényleg kész változtatni vagy csak mondja?

2 éve vagyunk együtt, másodszori nekifutásra.

A barátomnak a mindene az a munka, amit vállalkozóként másfél éve csinál. Nagyon jól keres vele és szereti is, ami nem utolsó. Ennek nyilván örülök.

Én is szeretem a munkámat, de a kapcsolatom és az együtt töltött idő számomra ennél is fontosabb. Miatta csak délutánig dolgozom, mert korábban szóvá tette, hogy rendszeresen későn járok haza a meló miatt.

Decemberben volt az első furcsa dolog, amikor nem akart Karácsonyra hazajönni Magyarországra velem, szerintem úgy gondolta, hogy ő akkor is dolgozni fog, én meg majd itt is és ott is leszek külföldön. Végül hazautaztunk 5 napra.

Január elején szólt, hogy ő mostantól 3 hónapig keményen fog dolgozni, akkor lesz vége a projektnek - de azt nem közölte, hogy szabadnap nélkül lesz mindez.

(!!!)

Nem volt rám semmi ideje, napi egy órák sem sokszor, mivel a lakásban tartott szobacirka kutyáját is le kellett vinni sétálni és ilyenkor az is idő. Egyszer-kétszer beültünk gyorsan enni valamit, de ennyi. A szülinapomra sem akart kivenni szabadnapot, és sérelmezte, hogy én ezen elsírtam magam és kiborultam. Hiányoztak a meghitt pillanatok, az összebújás, a beszélgetés. Amikor szóvá tettem, kiakadt, hogy nem hagyom se dolgozni se aludni. Éjszaka dolgozott, én pedig nappal.

Időközben megkérte a kezemet és én igent mondtam, azt mondta, változtat. Új munkahelye lesz és nem dolgozik annyit majd, ezt ígérte.

Azt nem tudom, a türelmetlenségén velem szemben tud-e változtatni, valamint a kutyája is zavar a lakásban, hogy nincs fegyelemre nevelve. Ezt is kismilliószor mondtam, egy állatot nem lehet kétfelé nevelni. Ő elkényeztette.

Szerintem csak mondja, hogy szeret, mert a gyakorlat teljesen mást mutat. Elgondolkodtam a szakításon.

Annyira sokat küzdöttem azért, hogy megértse, mit érzek, hogy hiányzik és szeretnék többet lenni vele, de már belefáradtam.

Véleményetekre lennék kíváncsi. Köszi.