A barátom felpofozott. Szerintetek csak en tartom az egészet túlzásnak?

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

1). Két szerelmes ember játékával kezdődött, főzőcskézés közben. Előtte bizonyára minden rendben volt köztük.

2). A kérdező egyszer herén suhintotta a fiút. Na, ezt a suhintást jobban is le lehetett volna írni, mert egy suhintás még az agresszív emberből sem vált ki felpofozást.

3). Személyes véleményem, hogy csak egyetlen pofonról volt szó (egy suhintásról), de ezt nem állíthatom.

Nagyon vártam olyan kérdést, hogy mi van azokkal a fiúkkal, akik direkt megkérik a párjukat, hogy rúgják meg őket alaposan "ott". Nézetem szerint ez mind kamu óhaj, mert ép eszű (értsd: nem tébolyodott elméjű) férfi ilyen nem kér!!! Köztudott, de leírom: Társaságban a nők beszélnek a kegyetlen szülési fájdalmakról, amikor megszólal egy férfi: "Látszik, hogy még nem voltatok t*kön rúgva". Gyorsan megjegyzem, hogy elismerem a szülő nők fájdalmait, tehát azt, hogy ezek túl haladják egy férfi megrúgását ott lent. Csupán érzékelni akartam, hogy a férfinek is kegyetlenül tud fájni "ott lent". Két esetet is ismerek, amikor suhancoknál egy ütés ill. rúgás után mindketten nemzőképtelenek lettek idős korukra. Egyik a volt kollégám volt.

Nézetem szerint a jónak indult játék rosszul végződött, de nem kell sem a fiút kidobni, sem a nőt. A megtörténtet nem megtörténtté tenni nem lehet. Ellenben le lehet ülni és békés hangulatban sínre tenni az egészet. Abszolút nem értek egyet azokkal, akik azt írják, hogy a fiú máskor is megteszi. (Esetleg igen, ha ilyen és hasonló dolgok ismét bekövetkeznek.) Két egymást szerető ember túl tudja és kell is, hogy túl tudja magát tenni a történteken.

Ffi.