A menyasszonyom titokban tartja a kapcsolatot a volt szeretojével. Mennyire elfogadott az ilyen manapság?

"ezért meg is vertem a pasit"

ügyes vagy.. :D

Jézusom, soha nem bízhatsz meg ebben a nőben! Komolyan ilyet akarsz feleségnek?! Amúgy a menyasszonyodnak a házasság nem szent dolog - különben nem ment volna bele a szexbe egy házas férfival. Ergo pontosan ez a véleménye az egész házasságról.

31n

Na, azért itt álljunk meg egy polgári szóra! Szerintetek tényleg a csaj a hibás? Ő a rihonya, ő a megbízhatatlan szemét? Hadd mondjam el, hogy én hogy látom ezt +60 éves fejjel.

A párod hűsége a te kezedben van, kérdező! Mondom; a kezedben, nem az öklödben. Amennyi szerelmet ki tudsz csiholni benne magad iránt, annyira lesz hűséges. A hűséget nem elvárni kell, hanem kiérdemelni. Add meg a nőnek, ami ahhoz kell neki, hogy nőnek érezhesse magát melletted, nyerd el a szerelmét, és ezzel a tudod magadhoz láncolni. Tudod, miért vágyik a nős pasira? Mert a pasi nős! Nő mellett él! Sokat tanult a házasságban, klasszisokkal többet tud a női lélekről, mint te. Te a nőnek csak a testét öleled, de ő a lelkét is.

Tudom, nehéz ezt férfiésszel felfogni, nekem is ráment az első házasságom a tudatlanságomra. Közel 50 kapcsolattal a hátam mögött vágtam bele, joggal hihettem, hogy mindent tudok. A nagy lótuszt tudtam! Megtanultam, hogyan kell megszerezni A NŐT, de nem tanultam meg, hogyan kell megtartani. Mert az a nehéz! Amikor eloszlik a rózsaszín köd, amikor előtűnnek az addig jótékonyan eltakart hibáid, a kérlelhetetlen férfiegód, na akkor kell megnézni magad a párod által eléd tartott tükörben, és eldönteni, megér-e neked annyit az egész, hogy változz?

Ezt a játékot persze a párodnak is el kell játszania, de ő annyival könnyebb helyzetben van, hogy szemben a férfi racionalitásával ő eleve az érzései mentén él, és ösztönösen teszi ezt.

hát már bocs, 60 éves előző, de neked a felfogásod cseppet ki van fordulva:) úgy is mondhatnám és ez szigorúan a magán véleményem, persze csak ezen írásod alapján, hogy szerintem te ostoba vagy egy cseppecskét:)

nehogy már a hűség azon múljon, hogy ha nem vagy ilyen vagy olyan, esetleg nem teszed meg nekem ezt ó, vagy azt, akkor félrelépek. a hűség egy döntés, ha valami nem tetszik, akkor elmondom, ha mondanivalója van meghallgatom. ha nem tudunk zöldágra vergődni akkor szakítok. de nem sunnyogok, hazudozok, lealázom a másikat. ha szerinted az normális, hogy ha mondjuk egy nő otthon nem kapja meg a gyengédséget, szexet, törődést, akkor az a megoldás, hogy mással összespermáztatja magát, akkor nem csodálkozok, hagy ennyi kapcsolatban vergődtél. az kb évi két nő, ha igaz az 50, meg sem tudtad ismerni őket. ne butáskodj már:)

Sehol nem állítottam, uccsó, hogy az ominózus 50 körüli kapcsolat 60 év hozadéka. Nem. 25 évé. Nyúlfarknyi kapcsolatok voltak, jószerivel hetekben mérhetők. És valóban, ahogy megjegyezted, meg se ismertem a partnereimet. Amint valami nem klappolt, továbbléptem. Tehettem, hiszen eladdig sohasem voltam igazán szerelmes. De, mint ahogy más sem, viszonyítási alap híján én sem tudtam ennyi idősen, hogy a szerelemnek bizony vannak fokozatai. Mert nem minden partner hoz ki belőlünk mindent. Így tehát én is azt hittem, hogy az már szerelem, és bizony nem értettem, mit vannak úgy oda az írók, költők, művészek. Igen, számtalanszor hibáztam, s itt is el szoktam mondani, hogy minden, amit tudok párkapcsolat terén, azt a saját hibáim árán tanultam meg. Mint ahogy (Reméljük a legjobbakat) majd te is meg fogod tanulni.

Sok-sok éve élek boldog házasságban, és állítom, nem váltak káromra ezek a botladozó előtanulmányok.

"nehogy már a hűség azon múljon, hogy ha nem vagy ilyen vagy olyan, esetleg nem teszed meg nekem ezt ó, vagy azt, akkor félrelépek"

Nem, valóban nem azon múlik. De a szerelem egy idő után megbicsaklik, ha nem vagy ilyen vagy olyan, esetleg nem teszed meg nekem ezt ó, vagy azt. És ha a szerelem megbicsaklik, a hűség is okafogyottá válik.

Azt írod, hogy a szerelem egy döntés. Oké. Te hogy szoktál dönteni valamiről? Mert én úgy, hogy mérlegelek. Érveket és ellenérveket ütköztetek, felmérem a lépésem lehetséges következményeit, buktatóit. Hidd el a hűség is ugyanilyen mérlegelés következménye, még ha akkor, abban a pillanatban nem is tudatosul benned. Mindenesetre hű ahhoz vagy, aki okot ad rá. Magyarország nem is olyan régen még olyan hely volt, ami okot szolgáltatott a szeretetre, hűségre. Rengetegen ontották vérüket érte. Nézd meg, mi történik ma? És nem a FÉRFI változott, mert az százezer éve ugyanolyan. Hanem az OK tűnt el, a szerethetőség tűnt el. Talán hallottad már, hogy a kapcsolatot ápolni kell. No, ez pontosan erről szól; szerethető partnernek kell maradni. Mondom; maradni. Mert mindenki változik. Noha szeretjük magunkat rendíthetetlen kősziklának hinni, naponta új ingerek behatások érnek, és formálnak minket. A párunkat is. S mivel a nap túlnyomó részét máshol, másik munkahelyen töltjük, természetes, hogy ez a változás különböző irányú. Ez pedig eltávolodást eredményez, ha nem figyeltek egymásra, ha nem igyekeztek azonos irányba változni. S ez kompromisszumokkal jár. Egyiknek is, másiknak is engedni kell, különben elidegenedés lesz a következmény. Amíg ezt nem látod át, ne is haragudj, nem engem kéne ostobának vélni.