Túlreagáltam volna az eseményeket?

Tegnap ebédeltem először a barátnőmmel és a 12 éves fiával. Először húsgombóc levest ettünk, amit a barátnőm úgy terített meg, hogy ez én tányoromba egy gombóc jutott, a sajátjába egy sem, a gyerekébe pedig 7-8. Megkérdeztem, hogy ez véletlenül sikerült-e így, vagy szándékosan. Azt válaszolta, hogy direkt osztotta így, mert a fiának a húsgombóc a kedvence, erre már nem reagáltam semmit. Később csirkeszárnyat sütött, és mikor kisűlt az első 5 darab azt bevitte a fiának. Nem sokkal később kihozta a maradékot, néhany félig lerágott csontot, és azzal kínált, hogy egyem meg a maradékot amíg elkészül a második fogás. Nem volt ínyemre, és azt válaszoltam, hogy köszön nem kérem, nem szoktam más lerágott moslékát megenni. Csodálkozva, és sertődve nézett rám, azt mondta, hogy finnyás vagyok és túlreagálom. Náluk ez természetes, mert a csontokon még volt hús, és nem szoktak pazarolni. Szerintetek?