Ti is szoktatok ilyesmivel hülyéskedni a párotokkal? Túlreagáltam?

Néha olyan helyzetbe kerülök a párommal, hogy csak bámulok és azon gondolkodok hogy legszivesebben behúzzak neki vagy csak nevessek vele a hülye viccein.

Ezért kiváncsi vagyok ti hogyan reagálnátok hasonló szituációkban. Én vagyok a nő, 22 és a párom 27.

Császár a vezetéknevem, amit szivből utálok és úgy nőttem fel, hogy folyton csúfoltak miatta, amire érzékeny vagyok, ezt ő is tudja.

Mégis egy este amint ültünk az ágyban elkezdett becézgetni pl császárka, kiscsászár... )

Mondom erre, hogy velem nem csúfolkodni kéne hanem szeretni és udvarolni(utaltam ezzel arra, hogy ritkán kedveskedik már mióta hosszútávú a kapcsolatunk)

Erre folytatta a szúrkálódást és visszavág:'miért, ki vagy te? császárlány?' Erre már elég morcos fejet vágtam és ő folytatja:'nem is vagy te senki' -röhögés-.

Nos én ezt elég komolyan vettem, majd jött ölelgetni és 'hisz tudod hogy szeretlek'.

Még olyanok, hogy mondok neki valamit és az a válasza, hogy 'peeersze' hitetlenkedve majd röhögve. Vagy megkérem, hogy mosogasson el, miután én megfőztem a vacsit, integet, hogy nem, majd rá kis időre mégis megcsinálja. Sőt, bármikor kérdem, hogy 'jó?' integet, hogy nem, nem csinálja meg,majd elkezd röhögni és később megcsinálja. Mindezt azért, hogy bosszantson vele, vagy viccesnek tartja.

Ehhez hasonló szituációk, beszólások történnek, melyek önmagában sértőek és tiszteletlenségre utalnak, de ő humoros kontextusban próbálja mondani és állitólag viccnek szánja.

Remélem értitek.

Sokkal jobban vágynék egy 'rendben drágám, meglesz' vagy valami kedves bókolásra a(z állitólag) viccesnek szánt beszólások helyett, de nem érti meg.

Tényleg én veszem túl komolyan és nem kellene gondolkozzak ilyen semmiségeken, hisz nem lehet mindig 'szivecskémezni meg drágámozni'? Vagy okkal érzem tapintatlan tahónak őt?

Ezen kivül minden rendben a kapcsolatunkban, sok időt töltünk együtt, tervezgetünk haladunk előre közös tervekkel.