Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A terhesség miatt megy tönkre a kapcsolat?
A feleségem 4 hónapos terhes. Mindent elterveztünk, ő maga állította “ő nem lesz olyan”, mindent ugyanúgy csinálunk mint addig. Ehhez képest nem viseli jól az állapotát és teljesen elgurult nála a gyógyszer. Nem veszélyeztetett, 24 éves, 168 cm és 65 kg volt mindig is, betegségek nélkül, de mégis úgy csinál mintha az lenne. A főnökét meggyőzte hogy ne kelljen bejárnia csak fél nap a munkába, a másik felét itthon dolgozhatja. Sajnos gyakran hányingere van és hány de túlzásba viszi. Patakokban folyó könnyekkel, ordítva hány! Utána is hisztizik, csapkodja a fürdőszoba berendezéseket. A munkahelyéről felhív engem, hogy “nagy a baj azonnal gyere”. Én rohanok a munkámból, majd kiderül hogy hányingere volt csak és haza kell fuvarozni. Ilyenkor 2 órát maradok ki a munkahelyemről! Már elbeszélgetett velem a főnök emiatt! Azt is a fejemhez kapom, hogy mostanában unalmas az életünk, otthon ülünk. 1 hónapja elmentünk moziba de ott is hányt és azóta nem hajlandó kimozdulni szinte sehova! Bevásárolni eljön, de tegnap a Tesco közepén rendezett bőgési-hiszti jelenetet amiért hányingere volt. A bizt. őr meg úgy jött oda mintha én bántottam volna, nagyon kellemetlen volt. Ehhez képest a feleségem mindenkinek azt mondja hogy én nem törődök vele úgy ahogy kéne! Most fel kéne mondanom a munkahelyemen? Milyen izgalmas legyen az élet ha nem tud normálisan sehova eljönni? Volt egy lefoglalt szállásunk Varsóba februárra, de le kellett mondanom, mert ő nem bírja ki az utat, viszont minden nap hallgatom, hogy halálra unja magát.
Most mit csináljak, hogy összeszedje magát? Pszichológus kéne neki, de hallani sem akar róla!
Ahány terhesség, annyiféle.
Én pl végighánytam a 9 hónapot. Képtelen voltam főzni, viszont ha nem ettem, akkor azért hánytam, ha ettem, akkor meg azért. Többször szedett össze a férjem a fürdőszoba padlójáról ájultan... És én is üvöltve, sírva hànytam. Egyrészt azért, mert màr semmi nem jött ki, de a testem csak próbálta kilökni a dolgokat, másrészt meg irtóra féltem, hogy baja lesz a gyereknek. Emellett persze depresszió ezerrel, pláne amikor másfél hónapra kórházba zártak, sötét szobába, infúzióra. Emellé terhességi cukorbeteg is lettem (hogy mitől, fogalmam sincs mivel alig maradt meg bennem a kaja).
Emellett még hallgatni az orvosoktól, hogy biztos nem akarom a gyereket...
Az sem épp kellemes, hogy állandóan azt kell figyelni, van-e a közelben WC vagy olyan hely, ahol nyugodtan kidobhatod a taccsot, és mindenhová zacskóval járni, mert ha rádjön, és nincs épp szabad wc a közelben, akkor magad hányod össze...
Meg sem tudom számolni, hányszor voltunk ùgy pl étteremben, hogy lenyeltem az első falatokat, kirohantam hànyni (egyszer foglalt volt a budi, kitaccsoltam az ajtó elé), majd folytattam az evést. Rohadt kellemetlen volt... De mivel otthon képtelen voltam elviselni a kajaszagot, ki kellett találni valamit.
Szóval nekem az életem egyik rémálma a terhességem 9 hónapja, pedig nagyon akartuk a babát, és ha ez nem lett volna, simán bevállaltam volna még egyet.
Sajnos majdnem tragédia lett a vége, sürgősségi császárral kellett befejezni a történetet...
Szóval szerintem ne ítélkezz.
Vannak nők, akik irtó könnyen viselik a terhességet, nincsenek rosszul, èletük legszebb időszakaként élik meg.
Màsok pedig keményen megszenvedik...
Nem azt mondom, hogy minden hiszti jogos, de csak képzeld magad a helyébe : te hogy kezelnéd, ha 9 hónapig elkapnàl valami jó kis gyomorrontàst vagy enterovírusos fertőzést?
Megmondom őszintén, az alatt az idő alatt nem volt hangulatom sehova se menni, rémàlom volt kikelni az àgybòl is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!