Mikor jönnek már végre rá az emberek, hogy a homo sapiens nem monogám faj?

Az emberek által kreált társadalmi normák jellemzően úgy alakultak ki, hogy szabályok/szokások közé szorították az egyébként is jellemükből és természetükből való vágyaikat. Amikor az ősember törzsfőnöke a lányát a legerősebb harcosához adta feleségül, akkor nem keltett megütközést senkiben, hogy "nahát, még ilyet, most mi lesz velük, csak egymással kell leélniük az életüket! :O ", mert már eleve az volt a normális, hogy egy férfi és egy nő párként éltek, nevelgetve a gyerekeiket és támogatva egymást. A legtöbb társadalmi norma amikor kialakult, nem mondott ellent az ember alaptermészetének, csak keretet adott neki. A szerelem érzése nem egy modern kori találmány, ez mindig is létezett amióta ember az ember.

Egyébként meg jól mondja az egyik válaszoló, az embereket nem lehet egy kaptafára venni, van, aki hűséges típus, más nem az. Teljesen felesleges megpróbálni beadni mindenkinek, hogy aki monogám típus, az nem is tagja a homo sapiens sapiens alfajnak, hanem ő a homo sapiens monogamus nevű új fajt képviseli. Én a magam részéről tudom, hogy monogám vagyok, akkor most mi van? Nem vagyok ember? Mások is vannak így. Szerintem nincs baj azzal, ha eltérünk ebben, csak olyan párt kell keresni, aki velünk ért egyet. Egyikünk sincs egyedül a világban ezzel a hozzáállásával, szóval nem is kell megpróbálnunk egymásra ráerőltetni a véleményünket.

A természetes monogámia ami szereteten alapul, elvileg nem csak fertőzésektől véd, nem kényszerből, nem félelemből/vallásosságból fakad hanem természetes igényből. A kölcsönös monogám kapcsolatok érzelmi támogatást adnak, egy belső nyugalmat, nem érzi az ember úgy hogy nem elég, rivalizálnia kell másokkal kizárólag a szerelmével él át intimitást.

Mint ahogy az emberek egy másik része sosem tudott monogám lenni, mert erre volt igénye. A változatosságra.

Jó lenne ha nem vennénk mindenkit egy kalap alá, hivatkozni genetikára, de nem biztos hogy a teljes populáció minden tagjára igaz, hiszen a fizikai és lelki alkatuk is változó az embereknek nem beszélve az érzelmi értelmi intelligenciájukról. De ezt eleve nem lehet teljességgel kijelenteni, mert egy parkapcssolat annyi külsó-belső tenyezőn bukhat, annyira komplex, annyi tényezőn múlik, hogy nem lehet előre megjósolni a kimenetelét sem.

Az alapvetően monogám, (értsd nem keresi a lehetőségeket, elégedett a kapcsolatával) ember is szerelmes lehet másba, de eldöntheti hogy maradhat hűséges avagy sem.

Amire te gondolsz kérdező, az a kísértés, ez az aminek ki lehet téve az ember, érzelmileg és/vagy szexuálisan. De ez nem egyenlő önmagában a megcsalással.

Biológiailag valóban így van (pontosabban időszakosan monogám. Mert a szerelem monogámmá tesz. De az a lángoló időszak elég rövidke. Max néhány év a legtöbb embernél).

Viszont ezt teljesen felülírja a társadalmi berendezkedésünk. Monogámiában hatékonyabban működünk hosszútávon. Még akkor is, ha ez csak egy látszatmonogámia.

Ha nem monogám faj, akkor miért van egyáltalán szavunk a megcsalásra? Miért fáj, ha megcsal valaki? Miért negatív dolog, ha szakítunk, és miért fáj ennyire?

Egy nem monogám faj számára természetes lenne az, hogy egy kapcsolat rövid ideig tart, és mindenképp vége lesz. Nem alakulna ki erős kötődés a két fél között.

A génjeid pedig akkor adtad tovább, ha a gyerekednek gyereke lesz. Ha kicsi korban meghal, meg se születik, vagy utód nélkül hal meg, akkor ugyanúgy kihalt a te génkészleted. Ezért él az ember tovább, mint ameddig termékeny, hogy a gyerekei gyerekeit is támogassa. Lásd még: a különlegesen szoros kapocs a nagyszülők és az unokák között (normális és egészséges családmodell esetében).

Kedves 11-es válaszoló. Kívánom neked, hogy tényleg úgy legyen ahogy gondolod, hogy a szüleid imádják egymást.

Példa az életből. Maximálisan boldog feleség, tini lány. 10/10 -es apuci külsőre, jól keres, pénz leadva anyunak, a tini nem tud olyat kívánni ami ne lenne teljesítve. Kézenfogva mennek, csók, szerelmes szavak. Apuci 6 éve párhuzamosan egy másik kapcsolatot is fenntart..........

Utolsó és ezzel most mit akartál mondani? Hogy jon a tinihiszti a szülők hűségéhez? Nem mindig az a legboldogabb aki telexarja a facsét rózsaszín képekkel, ezt azért eddig is tudtuk.

Az ezen valo vergődés pedig csak egy frusztrált vetítés. Olyan emberek problémáznak ezen mindig akik nem találják a párjukat az életben, akivel összeillenek, aki mellett le lehet élni egy életet, akivel a szerelem szépen át tud menni szeretetté, egymás iránti tiszteletbe.

Ti, akik dugópajtiról dugópajtira szálltok majd másokat szóltok meg egyfajta önigazolásképp...Kínos.