Miért van az, hogy ma már nem "divat" a hosszú monogám párkapcsolat?

Szerintem a világ semmivel sem rosszabb mint régen. Tekintve, hogy a dédimet a saját dédapám mérgezte meg, mert a szeretőjével akart élni, de a válás cink volt. A nagyim 3 férjet fogyasztotta el, pedig itt regélnek az idősekről, akik még berzzeg tudtak a sírig szeretni. Én ezt nem láttam soha. Hogy korcs a világ? Lehet, de az emberek ugyanazokba a hibákba futnak bele újra és újra. És a sérülések együtt járnak a cinizmussal is.

Egyébként már a szüleimből kiindulva is: 30 évvel ezelőtt sem volt divat a monogámia, maximum a névleges. Legalábbis a lakótelep emberei között akkora volt a kavarás, hogy a Barátok közt brigádnak összefutna a nyál a szájába tőle.

A mai kornak is megvannak a maga kihívásai, aminek lehet megfelelni vagy nem. Éld az életed úgy, hogy NEKED jó legyen, és ne zavarjon, hogy más mit vet neked oda. Nekem annyiból rosszabb a helyzetem, hogy a családom nem tudja elfogadni a párom, így 7 éve ahol tudják próbálják fúrni a kapcsolatunkat pluszba. Amikor összejöttünk a legjobb barátainktól is megkaptuk, hogy max 3 hónapig húzzuk együtt, és csá. Ennek ellenére 7 éve együtt vagyunk mint a befőtt.

Szóval szerintem kár olyasmin háborogni, ami fölött hatalmunk nincs. Ők gondoljanak amit akarnak, te meg tartsd meg azokat az értékeket az életedben továbbra is, amit fontosnak gondolsz.

Nagyanyámat jóformán kirugdalták a szülei otthonról, és megmondták neki, hogy kereshet magának egy férjet minél előbb, mert nem akarják sokáig otthon látni. (Még nem volt 20 éves) De végül is arra nem is volt pénz, hogy taníttassák, szóval az egyetlen stabil megélhetési forma a házasság volt számára, szóval mi mást tehetett volna?

Hozzá is ment nagypapámhoz viszonylag rövid ismeretség után, akivel, mint kiderült, jól járt, de a két húga nem volt ilyen szerencsés, mert az egyiknek egy alkoholista, erőszakoskodó férj jutott, a másiknak meg egy olyan, akivel 40 évig folyamatosan csipkelődtek.

Piszok nagy hálátlanság (pláne nőként) visszasírni a múltat. Az embereknek ma is pontosan ugyanannyira szükségük van kötődésre, és szeretetre, mint a történelem más pontjain, de most legalább megadatott nekünk a luxus, hogy lehessenek elvárásaink a társunkkal szemben, és ne kelljen valaki olyannal leélnünk az életünket, akiről kiderül, hogy mégsem hozzánk való.

Az sem ártana, ha különböző korokból olvasnál regényeket, verseket, mert azokból láthatnád, hogy az embereknek pont ugyanilyen problémáik voltak a múltban is. Az meg már csak hab a tortán, hogy ez a "bezzeg a régi szép időkben" hozzáállás egy idős az emberiséggel. Minden kor szülöttei azt hiszik, hogy "régen" minden jobb volt. De nem. Szóval örülj annak, ami van.

A mi családunkban például "divat". Nagyanyám az anyja akarátval szemben, aki valami pénzes hapihoz akarta volna hozzáadni, hozzáment nagyapámhoz, aki fiatal volt semmi pénzzel, és már bőven több mint ötven éve házasok. Vallásosak, mint a veszedelem, szóval hűség, tisztelet, miegymás megvan ott. A szüleim is jól elvoltak együtt húsz évig, amíg egyikük meg nem halt. A párom családjában is a hosszú monogám kapcsolatok a jellemzőek. A párommal mi is elvagyunk együtt majd tíz éve. (Mondjuk se a szüleim, se mi a párommal nem annyira hú de fiatalon kerültünk össze, mint ahogy az még régebben szokás volt.)

Ennek ellenére én azt mondom, hogy ha valakinek rossz a kapcsolata és úgy érzi, hogy nem éri meg energiát beleölni, hogy megpróbálják jobbá tenni, akkor abból ki kell lépni. Nem mindenki alkalmas hosszú távú együttélésre. Nem is mindenki igényli. Annyi a lényeg, hogy a hasonszőrűek megtalálják egymást - ki rövidebb, ki hosszabb időre. Régen se volt ez jobb, csak sok mindent nem vállalhattak fel az emberek. Ma szinte bármivel kiállhatsz az emberek elé. Elég nagy (személytelen) közösségekben élünk ahhoz, hogy ha pár ember előtt el is ásod magad, még mindig lesznek bőven, akik vállaltan melléd állnak. Amúgy nem hiszek abban, hogy az ember egy életen át tartó monogám kapcsolatra való lenne. Időszakosan, hosszabb távokra az, de nem egy életen át tartó időszakra. Páran alkalmasak erre is, de nem a többségünk.

szerintem divat, ezt csak az próbálja meg elhinteni, aki alapból nem monogám típus és ezáltal könnyen emögé az indok mögé tud bújni.

Nekem inkább az az érzésem, hogy ma a divat az, hogy ha valaki nem tud megtartani egy párkapcsolatot, az máris elhordja mindennek a többi ellentétes nemüt.

Régebben azért az emberek nem estek át ilyen szélsőséges viselkedésbe. Valami komoly gond van a fejekben.. :(

31n

Ahan volt egy havernőm aki ugyanilyen tökéletes dumával beszélt a kapcsolatukról... Nekiilyen jó.. És másnap elköltözött a pasija tőle...

Nem tudhatod, hogy a fiúd nem k.r félre...

Nem kezdek el most én is a saját családomból ellenpéldákat hozni, nálunk is vannak bőven...

Ugyanazt tudom mondani, amit a többiek: a saját életedet, kapcsolataidat úgy alakítod, ahogy TE szeretnéd. Szerencsére ez az önző, felgyorsult, 21. század erre is lehetőséget ad, hiszen nem fognak hozzákényszeríteni feleségül senkihez, nem köteleznek arra sem, hogy az első randi után már házasodj. Bőven van lehetőséged alaposan kiismerni azt, akivel összekötöd az életed, meggondolni magad még ez esküvő előtt, ha mégsem illik hozzád. Ebből a szempontból a 21. század még támogatja is a stabil, kellőképpen megalapozott párkapcsolatokat, ha tudsz élni ezzel a lehetőséggel. Szóval a helyzet adott: élj vele.