Mi van, ha a boldog párkapcsolat titka a nőuralom?

A legtöbb nő nem tud mit kezdeni azzal ha domináns helyzetbe kerül. Mint pl. Líbia népe, akinek elhozták a demokráciát.

Ha nem tud felnézni a pasijára, ha nem tudja tisztelni, már nem vágyik rá és mást keres. Kivetelek mindig vannak de a legtöbb hangosan nyomja az egyenlősdi feminista dumát, miközben arra gerjed hogy magabiztosan, határozottan megmondják neki mikor és hogy fogják megdugni.

Szépen hangzik hogy a szubmisszív vágyaidat kiélnéd vele, de onnantól nem leszel ferfi a szemében.

Rohadt szomorúnak tartom ha valaki ennyire nulla személyiséggel és akarattal rendelkezik. Szerintem ez maximum nagyon durván nárcisztikus embereknek lesz vonzó.

Vannak kapcsolatok ahol működik ez de ott mindig két súlyosan beteg és sérült emberről van szó. A "férfi" egy hatalmas gyerek aki nem azért hagyja a nőt dönteni mert szereti, hanem mert annyira kis balfsz és annyira nem akar felelősséget vállalni semmiért, örök gyerek akar maradni. A nő meg uralkodó, nárcisztikus személyiség aki szintén nem szerelemből van a párjával hanem csak azért mert tudja irányítani.

Egészséges lelkű embereket sosem láttam még olyan kapcsolatban élni ahol az egyik félnek nem volt akarata vagy nem érvényesült mert ráhagyott mindent a párjára. Ilyen csak azoknál van akik valahol nagyon visszamaradtak és nem tudnak vagy nem akarnak felnőni. Nem párt hanem pótmamát keresnek.

Igen, az ember alapvetően matriarchátusban boldog. Az anya köti össze a családot, elsimítja a konfliktusokat, ő teremti meg az otthon melegét. A család akkor boldog, ha az anya boldog.

Ahol a férj a domináns, ott erővel és megfélemlítessel uralkodik a családon. Olyan társadalmakban, ahol erősebb a patriarchátus, sokkal több a családon belüli erőszak. Veri a nejét, veri a gyerekeit, ordít, büntet, fenyeget.

Húha... Az előbb már volt egy kérdés, ahol a férfigyűlölet lett felpontozva. Most meg a nőuralom lesz.

#5: Gyönyörűen szexista módon szétválasztottad ugyanazt az uralkodást a két nemnél és elbagatellizáltad, hogy férfiakat is ugyanúgy ér erőszak, csak kevesebb tudódik ki.

"Igen, az ember alapvetően matriarchátusban boldog. Az anya köti össze a családot, elsimítja a konfliktusokat, ő teremti meg az otthon melegét"

Tehát szerinted teljesen normális és követendő az a családmodell ahol minden szar az anya nyakába szakad és az apa lószart nem csinál a családjáért. Bárkinek bármi baja van azt anya oldja meg, apa nem is beszél a gyerekekkel csak az anyán keresztül főleg ha konfliktus van... Egy ember szervezze le egy egész család életét és iránytson mindent, adja mindenki szájába a saját véleményét. Apuka meg legyen büszke, hogy ledolgozott 8 órát és még egy egyszerű bevásárlásért se vállaljon felelősséget. Remek, csak gratulálni tudok, hogy 2019-ben van még olyan barom aki azt hiszi ez a családmodell nem a világ legkárosabb dolga.

A boldog párkapcsolat titka, ha egyik fél sem uralkodik a másikon, hanem társai egymásnak. Azon kell uralkodni, aki egy buta kölyök... Az meg nem alkalmas arra, hogy támaszod legyen, mikor te épp nem vagy az övé.

23N

Én boldogabb voltam, amikor a párom uralkodott rajtam, de pozitív értelemben. Lehetettem határozatlan, mert ő döntött helyettem is. Persze nem mindig, de vannak problémák, amik az én női agyam képességeit meghaladják. Pl. rettegek a műszaki dolgoktól és belehalok, ha nekem kell a fűtésproblémánkat megoldani.

Amikor rájöttem, hogy nem engedhetem át az irányítást, mert anyagilag nem tehetem magam kiszolgáltatottá neki, akkor visszavettem a vezetést, de azóta nem is vagyunk boldogok. A háztartás romokban, a fűtést nem tudtam megoldani, éjjel-nappal melózok a vezetői munkakörömben és már nem szeretem őt és nem nézek fel rá. Mellette nem lehettem nő, csak egy robotoló rabszolga.