Szerintetek is elérkeztünk már arra a pontra, hogy nem a vadász hanem a nyúl viszi a puskát?

A barátom tőlem 5 centivel nagyobb (167cm vagyok) kb 110kg fele izom fele zsír. Átlag keresete van. Én nem a "maradék" kategóriába tartozok. Nyilván vannak olyan nők, mint amit leírtál, de nem hiszem, hogy ez lenne a trend

23L

Ez azoknál van így, akik randizgatással próbálnak meg pasit/csajt szerezni, siettetnek mindent, nem várják ki azt a lehetőséget, hogy találkozzanak valakivel, akivel egymásba szeretnek (testalkattól/pénztárcától függetlenül).

"Nem a férfi a vadász és nem is a nő, a vágy lábai előtt hever mindkettő."

(Ismeretlen)

39/N

Nem akartam hozzászólni, de az utolsó miatt megteszem.

Teljesen igaza van a kérdezőnek. Egy nő sem tartja magát a "maradék" - kategóriának, - nem állítom, hogy a kettes az - csupán hogy olyan szinten túlérékelik magukat, mintha egy 30 millás lakás 100 millió lenne. Ez megy és omlik össze a társadalom a fenenagy egyenjogúságban. A nő dönt, de a döntés mögött felelősség: az már nem kell. a magyar nők 80%-a minden téren nagyon középszerű. Sajnos ez a határozott véleményem.

F, 39

Kedves utolsó, az a gond, hogy amikor véleményt alkotunk egy másik emberről, az minden esetben egy szubjektív vélemény.

Elég szomorú, ha valaki maradéknak tartja saját magát, illetve még a maradéknak is lehetnek elvárásai, ugye, milyen meglepő?

Én lehet hogy külsőre nem vagyok ász.Van, aki szépnek tart, a többség átlagosnak, "semmi különösnek". Elvált anyukat is vagyok, tehát társkeresési szempontból többszörösen is maradék. Jah, és nádszálkarcsú sem vagyok. Nem is tudom, tulajdonképpen minek élek, de ez most mindegy. :-) szóval nekem is vannak elvárásaim, mégpedig azt várom a másiktól amit én is nyújtani tudok. Hűséget, intelligenciát, jellemet, kedvességet, humort, műveltséget, stabil anyagi hátteret, hobbikat, élményeket. A külső terén nem vagyok túl válogatós, az enyémhez hasonló +10 kg túlsúly nem zavar, de sportolok, és az aktív életet a társamtól is elvárom.

Nos, szerinted én milyen sikerrel találok magamnak társat? Zéró. Egyfelől dugni bármikor találnék, de ezt most hagyjuk. Aki talán kapcsolatot is akarna, az pedig az általam elvárt és nyújtott dolgok felét sem tudja hozni. És ha ez nekem nem tetszik, akkor megkapom, hogy mire fel válogatok? Nos, arra fel hogy nekem is jogom van olyannal lenni, akihez valóban vonzódom. Ha nem találok ilyet, maradok egyedül. Amit nem értek, hogy egyes férfiak szerint nekem miért kellene ezen igényeimet levinnem. Miért kellene olyannal lennem, akihez nem vonzódom? Miért nem várhatok el valamit amit én is nyújtok, ha nem vagyok konvencionális értelemben "jó nő"? És nem,semmiképpen nem tartom magamat maradéknak annak ellenére sem, hogy az ilyen tizes skálákon osztályzó férfiak számára annak tűnök. Hogy miért? Mert nem egy tárgy vagyok. Értékes jellemnek tartom magamat és a környezetem is annak tart és csak hasonló kvalitású emberrel lennék boldog. Tudom, az én k va anyámat amiért nem kell a dohányos, ötven éves Géza, akinek az a hobbija, hogy sörözik és meccset néz a tévében. Vagy olyan pasi sem kéne, akinek társa van, de hobbiból társkeresőzik. (Kérdező, ez beteges, remélem tudod?)

Mindenki ismeri magát és tudja, hogy emberileg mennyit ér és ehhez keres társat. Aki üres, annak a számára a tartalom értéktelen. Az csak árucikként tud tekinteni a másik nem képviselőire.

#4 ha tudnád, mennyi önbizalomhiányos nő van. Ők azok, akik alig mennek ki a négy fal közül, és leginkább bő ruhákban járnak. De a magamutogató nők közt is sok az önbizalomhiányos, aki ezzel próbálja leplezni.

Szerintem ugyanannyi nő értékeli fel/le magát, mint férfi. (Pl. Csak a gyakori kérdéseiből: 'ha csóró, kövér, igénytelen vagyok, de a személyiségem hibátlan, akkor jár nekem a bomba ő, ugye?' )

Többször tetszett már olyan srác, aki a barátnőimnek bottal se, és viszont. A párom sem tetszik sok embernek, és nyilván én sem, de egymásnak tetszünk és ez a lényeg.

23N