Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is igaz, hogy az emberek az "énközpontúság" miatt futnak vakvágányra? (Alább kifejtem)
Pl. vegyünk mindkét nemből 1-1 példát: A lányok sokszor mondják hogy szeretik a rosszfiúkat. Aztán, lehet hogy amikor vele van ez a rosszfiú, akkor jó, csak elfelejtik ezek a lányok, hogy nem ő az egyetlen lány a világon. Az még rosszabb, ha azt hiszi hogy majd az ő kedvéért megváltozik a pasi. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mi kiemelt szerepet kapunk az életben. De ha egy rosszfiú rádmosolyog sármosan, löki a rizsát, elfelejtitek, hogy nem ti vagytok az elsők, és valószínűleg az utolsók sem, akit fűzöget. Nem vagy annyira különleges, hogy csak te váltottad ezt ki a pasiból.
PAsik: szeretnétek olyan lányokat, akik pl. vagányak, az ágyban tüzesek, imádnak sz*pni. Na de azt elfelejtitek, hogy valószínűleg ha iléyen, akkor más férfivel is szívesen csinálná, nem te vagy Brad Pitt, hogy csak te váltod ki belőle, valószínűleg nem csak a te péniszed váltja ki belőled a nagy sz*pásingert.
Vagyunk, akik vagyunk és nem változunk. Attól még hogy teszik nektek a szépet, bárki kihozhatja belőlük a "régi ösztöneiket". Sokan azt hiszik/azt hisszük hogy mi különlegesek vagyunk, meg körülöttünk forog a világ, mert mi éljük meg a dolgainkat, csak más emberek is vannak ugyanezekkel az érzésekkel. Ha te le tudtad venni a lábáról XY-t, akkor más is le tudja.
válasza:Szeretem nagyon, mikor valaki érez valahogy, és kihirdeti, hogy mindenki olyan. Csak nehogy be kelljen ismerni, hogy igen, ÉN vagyok az állat, az ösztön, aki nem képes ezen felülemelkedni.
Mi énközpontúbb annál, mikor csak a te igazságod létezik?
válasza:Kérdező, magyarázd már meg nekem, hogy az hol genetika, hogy egy nő szeret sz--pni, vagy muszáj leszpnia a párját?
És az hol genetika, amit az utolsó bekezdésedben írtál?
A magadfajták olyan ostobák, hogy nem képesek felfogni, hogy ha szeretsz valakit, harmonikusan boldog a kapcsolatod, akkor oda egy 3. fél nem tudja betenni a lábát, akár feje tetejére is állhatna. A te döntésed, hogy megcsalod-e a párodat vagy sem.
A megcsalás NEM genetika!
Rettentően buta vagy. Gondolkodásodból is látszik, hogy te ösztönlény vagy, és rettentően tájékozatlan is.
Te vagy buta, te szerencsétlen. :D Nem tudom kinek képzeled magad, de nem nagyon érted mit mondok.
Itt írod hogy egy döntés kérdése :D Ezt mondom én is. De a döntés egy tanult dologból fakad. ROhadt naiv vagy, ha azt hiszed hogy nem lenne 3 fél aki el tudná csábítani a párod, vagy téged, de hitegesd csak magad :D
válasza:Mi az a tanult dolog, amiből a döntés fakad?
Maga a döntés egy emberi dolog.
válasza:"ROhadt naiv vagy, ha azt hiszed hogy nem lenne 3 fél aki el tudná csábítani a párod, vagy téged, de hitegesd csak magad :D"
Talán apád/anyád félrement egy 3. személy miatt?
Vagy téged csaltak meg?
válasza:Van az a szint, amikor jöhet bármilyen harmadik, nem tudna a páros közé férkőzni. Mindenkinél van jobb, mindenkinél! Csak az a kérdés, hogy meg akarjuk e látni. Ha azt vizslatjuk, hogy miben hibázik, miben rossz, miért nem kell nekünk a társunk akkor az eleve halott kapcsolat. És ez teljesen független attól, hogy a férfinek van e kiállása vagy a nő odaadó e az ágyban. Ezt nem is értem. Ha egy nővel jó a szex, szeret szopni az azzal jár, hogy mást is megkíván?! Tejóég!
Ez egy döntés, egy elhatárolódás, hogy meg tudunk állni, és ha kell, akkor akár egy kis torzítással is, de kiállunk a választottunk mellett.
Az elköteleződés hiánya az, ami vakvágányra viszi az embereket. Eleve úgy indulnak neki, hogy úgyis sza.r lesz, úgysem sikerül. De miért?! Miért nem lehet egyszerűen csak bízni és elhinni, elfogadni azt, hogy valóban lehet egy kapcsolat értékes? Hogy szövetségre tudunk lépni egymásért egy ellenkező neművel?!
Azt látom - a környezetemben pöntyörgő kapcsolatokból általánosítva - hogy éppen akkor mennek tönkre, kezdenek hanyatlani a kapcsolatok, amikor a legjobb lehetne. A megszerzés után. Vagy az egyik, vagy a másik vagy mindkettő, a kiteljesedés helyett (végre megélhetünk bármit), nem él a lehetőséggel, hanem rombolni kezdi. Nem marad meg a szeretetteljesség. A kívánatos férfiasságot felváltja, hmmm... a mi is... sokféle más jöhet helyette: pl. nyavalygás, szolgaiság, becsmérlés, a lojalitás áthelyezése, megcsalás. Amikor van egy lány otthon is, akinek a megbecsülésével elképesztő gyönyöröket lehetne elérni, a férfi - aki az irodában vicces és gáláns a kávéautomatánál a kolleginával - otthon csak puffog, lekezel, jajjnemár van, és létfontosságú tévéznivaló, vagy egy nagypofájú macsó, aki hajtja a nőket. Vagy a nő a portásra mosolyog, sütit süt a mítingre, otthon meg lebassza a tányért, hogy "nemnőenneklába, teidiota... majd berakom één a gépbe".
És ennek semmi köze az ösztönhöz. Az egocentrikussághoz van.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!