Szerintetek is igaz, hogy az emberek az "énközpontúság" miatt futnak vakvágányra? (Alább kifejtem)

Pl. vegyünk mindkét nemből 1-1 példát: A lányok sokszor mondják hogy szeretik a rosszfiúkat. Aztán, lehet hogy amikor vele van ez a rosszfiú, akkor jó, csak elfelejtik ezek a lányok, hogy nem ő az egyetlen lány a világon. Az még rosszabb, ha azt hiszi hogy majd az ő kedvéért megváltozik a pasi. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mi kiemelt szerepet kapunk az életben. De ha egy rosszfiú rádmosolyog sármosan, löki a rizsát, elfelejtitek, hogy nem ti vagytok az elsők, és valószínűleg az utolsók sem, akit fűzöget. Nem vagy annyira különleges, hogy csak te váltottad ezt ki a pasiból.

PAsik: szeretnétek olyan lányokat, akik pl. vagányak, az ágyban tüzesek, imádnak sz*pni. Na de azt elfelejtitek, hogy valószínűleg ha iléyen, akkor más férfivel is szívesen csinálná, nem te vagy Brad Pitt, hogy csak te váltod ki belőle, valószínűleg nem csak a te péniszed váltja ki belőled a nagy sz*pásingert.

Vagyunk, akik vagyunk és nem változunk. Attól még hogy teszik nektek a szépet, bárki kihozhatja belőlük a "régi ösztöneiket". Sokan azt hiszik/azt hisszük hogy mi különlegesek vagyunk, meg körülöttünk forog a világ, mert mi éljük meg a dolgainkat, csak más emberek is vannak ugyanezekkel az érzésekkel. Ha te le tudtad venni a lábáról XY-t, akkor más is le tudja.