Miért vagyok egy kontrollmániás, uralkodó p*csa?

Az évek során legalább oda eljutottam, hogy beismerem, hogy ilyen vagyok. Amúgy 21L, egy éve kapcsolatban.

Röviden: figyelemhiányom van, ha párommal vagyok és nekiáll telefonozni, vagy fbozni, hisztizek. Ha elmegyünk pl inni, és huzamosabb ideig beszélget mással (1-2 óráig), hisztizek. Ha nélkülem megy el, folyamatosan kattogok, nem örülök neki. Mikor otthon van egyedül az jár a fejemben, hogy tuti pornót néz. Mikor nincs szex, hisztizek. Mikor én kezdeményezem a találkozót, hisztizek. Mikor már huzamosabb ideje nem szervezett randit, hisztizek. Emellett szoktam a telefonjába is nézni, hogy beszélget-e lányokkal, ha igen, miről.

Igen, tudom, orvosi segítségre szorulok. Járok pszichológushoz, elkezdtem itthon is önismeret-önértékeléssel foglalkozni, kerítettem saját hobbit amivel lefoglalom magam, emellett persze dolgozok. Hónapról hónapra jobban vagyok, amiket fentebb leírtam nagyon az elején voltak. Most is sok hibám van, iszonyat nehéz elnyomni ezeket az érzéseket, gondolatokat, de szeretem őt és nem akarom elveszteni. Sokat változtam, rengeteget fejlődtem, ezt ő is mondja, de pl. a figyelemhiány ugyanúgy megmaradt, utálom, ha együtt vagyunk és nem velem foglalkozik 100%ban.

Mit tudnék még ezzel kapcsolatban tenni? Tényleg változni akarok, ő rendkívül türelmes velem és mindenben segít, érzem őszintén, hogy szeret. És nem akarom elcseszni.

Légyszi az "öld meg magad", "hagyd ott a srácot" kommenteket hanyagoljuk, tudom, hogy nem vagyok normális de tényleg szeretnék jobb lenni.