Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vagyok egy kontrollmániás, uralkodó p*csa?
Az évek során legalább oda eljutottam, hogy beismerem, hogy ilyen vagyok. Amúgy 21L, egy éve kapcsolatban.
Röviden: figyelemhiányom van, ha párommal vagyok és nekiáll telefonozni, vagy fbozni, hisztizek. Ha elmegyünk pl inni, és huzamosabb ideig beszélget mással (1-2 óráig), hisztizek. Ha nélkülem megy el, folyamatosan kattogok, nem örülök neki. Mikor otthon van egyedül az jár a fejemben, hogy tuti pornót néz. Mikor nincs szex, hisztizek. Mikor én kezdeményezem a találkozót, hisztizek. Mikor már huzamosabb ideje nem szervezett randit, hisztizek. Emellett szoktam a telefonjába is nézni, hogy beszélget-e lányokkal, ha igen, miről.
Igen, tudom, orvosi segítségre szorulok. Járok pszichológushoz, elkezdtem itthon is önismeret-önértékeléssel foglalkozni, kerítettem saját hobbit amivel lefoglalom magam, emellett persze dolgozok. Hónapról hónapra jobban vagyok, amiket fentebb leírtam nagyon az elején voltak. Most is sok hibám van, iszonyat nehéz elnyomni ezeket az érzéseket, gondolatokat, de szeretem őt és nem akarom elveszteni. Sokat változtam, rengeteget fejlődtem, ezt ő is mondja, de pl. a figyelemhiány ugyanúgy megmaradt, utálom, ha együtt vagyunk és nem velem foglalkozik 100%ban.
Mit tudnék még ezzel kapcsolatban tenni? Tényleg változni akarok, ő rendkívül türelmes velem és mindenben segít, érzem őszintén, hogy szeret. És nem akarom elcseszni.
Légyszi az "öld meg magad", "hagyd ott a srácot" kommenteket hanyagoljuk, tudom, hogy nem vagyok normális de tényleg szeretnék jobb lenni.
Azt kifelejtettem, hogy az én fejemben a kapcsolat olyan, mint a romantikus filmekben. Elvárom, hogy mindig minden működjön, minden jó legyen, legyenek meglepik, romantikus dolgok stb, bókoljon, érdeklődjön, hiányozzak neki stb.
Ezt is nehéz megértetnem magammal, hogy a való élet nem ilyen.
Kevés figyelmet kaptál fiatalon ez az oka.
Így amit nem kaptál meg anno, most akarod megkapni.
Kicsit hasonló vagyok, mint te, én is járok terápiára, lassan, de haladok. Már nagy dolog szerintem hogy beismered, hogy ez gond, illetve hogy teszel érte!
27N
Furcsa lesz amit mondok, de nem szereted azt a srácot. Használni akarod arra amire szükséged van és ha nem azt teszi amire igényed van akkor bizony reklamálsz. Nem akarsz alkalmazkodni hozzá, azt várod el hogy ő alkalmazkodjon hozzád. Domina vagy a kapcsolatban, írányitani akarsz, te viseled a nadrágot. Van egy csomó férfi aki beáll a sorba és papucs lesz, kérdés mikor unod meg. Viszont a féltékenykedés alapja az önbizalomhiány, nem azért aggódsz a párod távollétében mert megcsal, hanem azért mert tudod hogy nehezen találnál másik srácot aki elviseli a természeted. Ez a két dolog összefügg.
A kiegyensúlyozott emberek sajátossága, hogy pontosan tudják, hogy ha valami miatt elveszítik a munkájuk, a párkapcsolatuk, akkor képesek azt rövid időn belül pótolni, vagyis nem aggódnak jövőjük miatt.
#7-es, minden szavad igaz, leszámítva azt, hogy tényleg szeretem. Évek óta szerettem már, mikor összejöttünk. Kevésnek érzem magam hozzá, emiatt próbálom pórázon tartani, de ez nyilván nem jó állapot. Őszintén, tényleg érzem hogy szeretem, ezért is akarok változni, javulni.
De amit írtál igaz, a saját igényeimre akarom őt szabni, azt akarom, hogy tökéletes legyen, úgy gondolkozzon mint én. Sokszor felfogom, hogy mit csinálok és rájövök, hogy ő külön ember, nem faraghatom a saját példámra.
A szeretetes részt leszámítva totál igazad van, de ezt én is tudom. A kérdés itt inkább az, hogy mit tehetnék még, hogy fejlődjek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!