Adnátok-e esélyt?

Volt barátnőmmel távkapcsolatban éltünk, több mint kétszáz kilóméter volt közöttünk, három évig voltunk együtt, egy gyönyörű kapcsolat volt, nap mint nap beszéltünk, igazából olyan volt ez a kapcsolat, mintha nem is lenne távkapcsolat, leírtuk mit csinálunk, és már azt terveztük, hogy összeköltözünk, talán azt kell hogy mondjam, ezalatt a három év alatt, ha húszszor összevesztünk, akkor sokat mondok, nagyon megértettük egymást! Amikor csak tudtunk találkoztunk, ő többet járt, hisz én dolgozok, és ő még suliba járt. Na már most, közbeszólt az élet, és ő elment máshova suliba, pedig mondogatta, hogy ő bezzeg nem fog továbbtanulni! Összejött neki az, amit igazából szeret csinálni, és eddig erre nem jött rá. Volt egy tervünk, miszerint ha a jelenlegi munkahelyem bezár, odaköltözök hozzájuk, és a szülei segítenek nekem mindenben (külön országban élünk)

Ott hibáztam, hogy választás elé állítottam, mert egyszerűen dühös voltam rá, és nem tudtam abban a pillanatban hova tenni őt, mivel mondogatta hogy ő onnan ahol most tanul nem fog hazajönni, hisz azt csinálja amit szeretne, végül én szakítottam vele, persze ezt csak írásban, mert azt vártam, hogy észhez térjen, és tényleg összeköltözzünk ahogyan az évek során tervezgettük. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e velem ezt a kapcsolatot, vagy csak játszott, de annyira láttam hogy akarja, és mégis egy iskola lett a vesztünk? Prsze ő is tett kisebb-nagyobb dolgokat az évek során amik nem tetszettek, és én is úgyszint, szó nem volt soha megcsalásról a részünkről, mégis azt mondja hogy elbizonytalanodott, és nem tudja mit szeretne..viszont én szeretem őt, de nem tudom mit tegyek.

Ti adnátok egy esélyt? Ez lenne a legelső esély, amit kérek tőle, és még ezt sem kapom meg, ennyit jelenthettem neki, hogy a karrier fontosabb?