Semmit nem tudok tenni a mániákusan babusgató, anya pici fia kapcsolat ellen?

Gyerek szemszögéből tök jó, van egy háziszolgája.

Anyuka valószínűleg olyan kattant, mint a néni a Rekviem egy álomértből.

Te viszont menekülj el onnan.

Lehet,hogy változik ez a helyzet ha a pasid végez a fősulival és elmegy dolgozni. Nem biztos, de lehet.

Én is anyu/ka vagyok,egyedül neveltem a gyerekemet. És igen, én se akartam,hogy elmenjen dolgozni. Neki is van barátnője gimis korától, mai napig együtt vannak, már együtt is élnek, tőlem természetesen függetlenül. Nem szólok bele az életükbe, annak ellenére sem,hogy a lakást, amiben laknak, nagyrészt én finanszíroztam.

A fiam magánszférájába sosem avatkoztam bele,de mindig jó kapcsoalt volt közöttünk és sokmindent megbeszéltünk. Az elhelyezkedésébe segítettem, úgy,ahogy előtte is átbeszéltük merre is menjen továbbtanulni.

Amíg nem kezdett el dolgozni Ő is tűnhetett anyuka pici fiának, bár nálunk szó sem volt arról,hogy ne végzett volna itthon el minden férfimunkát, és ne állt volna helyt a suliban.

Egyszerűen csak azt akartam,hogy ne fizessünk tandíjat,ezért biztattam arra,hogy tanuljon és mellette ne dolgozzon.

Beszéld át ezt a barátoddal, és akár egy lépést tehetsz a szülő felé is, ha a pasid ezt nem teszi meg. Beszélgess el Vele arról,hogy Te nem szeretnéd azt,hogy ennyire szoros kötelék álljon fenn, ami nagyon nem lesz természetes ha összeköltöztök, közös életetek lesz.

Ha nem látsz esélyt a változásra, vagy nem is akar változtatni, és Te ezt nem tudod elfogadni, akkor most szakíts.

Hozzáteszem: mi pl. megbeszéltük,hogy tisztes távolban leszünk egymástól, szó sincs arról,hogy a szomszédba költözzek, ahogy már most is távolabb, de elérhető távolságban, élnek.

Szerintem is reménytelen.

Én voltam hasonló férfival, nem változott semmit. Azt hittem, a távolság meg fogja javítani. Amikor elköltöztünk, tőlem kezdte elvárni, hogy kényeztessem úgy, mint az anyukája, meg beszólogatott nekem is, pont, mint az anyjának. Mindeközben persze folyamatosan ment anyuval a búgás a telefonban, én sosem tudtam olyan tökéletes lenni, mint anyu. Meg olyat főzni se. Szerencsére már csak ex.

"Ha az eszemre hallgatnék rögtön ott is hagynám őket, de a szívem sajnos még nem engedi. Ha ez így folytatódik akkor nyilván nem lesz más választásom. "

Tehát még reménykedsz abban a csodában, ami sosem jön el.

Nézd kérdező, előfordulhat(ritkán), hogy a pasi előbb-utóbb rájön, hogy ez így nem lesz jó.Főleg, ha már a 15. nő lép le mellőle emiatt, de melletted biztosan nem fog rájönni.Általában az ilyen anyuci pici fia típusú hímnemű mindig az marad, még az anyja halála után is.

Szóval várhatod a nem létező csodát, de akkor ezek szerint tengernyi időd van arra, hogy elpazarold egy ilyen sehová sem vezető kapcsolatra.

És nem a szíved nem enged, hanem te saját magad nem akarsz lépni, pedig pontosan abban a szituban vagy, amiben pozitív változás nem lesz soha.