Normális, ha a páromat zavarja, és féltékeny, amiért esténként el szoktam menni sétálni?

Néha szoktam beszélgetni 🤷🏻‍♀️

Illetve, ha élből nem hárítom, nem igazán tudom megvédeni magam. Nagyon kis szerény vagyok, nem tudok kiállni magamért. Hiába mondom, hogy van párom, nem akarok ismerkedni, van, aki ezt nem hiszi el, nem akarja, vagy szimplán leszarja. Volt pár érdekes eset, de meg akkor sem csaltam őt soha.

Az más, hogy exem dettó ez volt, s egyszer, mikor összevesztünk, megcsaltam csak azért is, vagyis mégsem,mert előtte én nem romantikus üzit küldtem neki, hanem, hogy szakítok vele. Párommak viszont ezt nem mondtam el. És nem, akkor sem akarom az utcán vadidegenekkel csalni, ha összeveszünk. Egyszer ittam és táncoltam egy hapsival, mikor mosolyszünet volt, de basszus,még csak csók sem volt. Hiba volt, de nem feküdtem le vele, ő viszont azt mondta hiába nem tettem meg, neki ugyanolyan érzés. Hiába bizonygattam, hogy halálra idegesítettem már a pasit, annyit sztoriztam róla, és latin zenére táncolva nem csalás valakinek a csípőjébe markolni, az csak tánc, pont mikor bachatára jártam, az bizony egy igen erotikus tánc.. De csak tánc. Egyébként is, mióta csak ismerem,egy fotómodell, színész, focista, gyúrós hapsi sem mozdít meg semmit bennem, nemhogy Béla az utcán. Néha olyannyira nem, hogy majdhogynem már az a beteges, mintha aszexuális lennék, és ő lenne a kivétel. De ha el is hinné, amit miért is hinne, ott vannak a pasik, én meg gyenge akaratú, halk szavú, engedékeny vagyok, tart attól túl messzire engedem egynémelyiküket, mielőtt nagy nehezen leoffolok valahogy. Oké, van olyan, akit nehéz lerázni tényleg,de kb. 20-ból egyszer szólít le valaki, s csak 50-ből egyszer nem sikerül elriasztani a puszta nézésemmel, vagy levegőnek nézni. Folytassam? Az már tényleg elenyésző, hogy 3 mondanál többet beszéljek bárkivel is. 2x volt ilyen, mióta ismerem. A másik faszit a városban felejtette tefon, pénztárca nélkül a barátja, rövid gatyában, papucsban, estére pedig volt vagy 15 fok... Érdekes sztori volt. Beszélgettem vele, ha már így pórul járt szegény. 50 körül volt egyébként, finoman utalgatott az elején, majd kb 3 perc után vette a lapot, megjegyzem legalább 2 órát sétálgattunk ezután, tök ártalmatlanul.

Bezzeg én rendszeresen hallgassam a sztorijait milyen nőkkel beszél, kinek segít, kivel túrázik, melyik hogyan próbálkozik be nála... Pedig nem sétálgat. Nekem a szemem sem rezzen erre, én bízok benne.

Nem, mert az az ő hobbija, én meg egy béna, szerencsétlen szar vagyok rajta, ön és közveszélyes, csak basztatna vele. Máskülönben jó ötlet lenne. Máskülönben. Ő biztosan odáig lenne... egy darabig. Míg rájön. 😅 A bicajomtól is majdnem elsírta magát. Egyszer tekertünk együtt, akkor is neki mentem, és taknyoltam egy hatalmasat 😅

S igen, be szoktam dugni a fülest, nulla szemkontaktus, mégis pár havonta akad, aki nem hagyja magát, pedig világosan lekommunikálom, hogy a hátam közepére sem kell. Elvinni azért nem tudnak, de kéz megfogás, hasonlót van, hogy nem reagálok le időben, felbátorodik, s ezután csak még nehezebb lerázni. Volt egyszer,

akivel kénytelen voltam kiabálni, rosszul is éreztem emiatt magam, de muszáj volt, másból nem értett. Egyszer meg sikítottam egy nagyot (próbált megcsókolni a mocsok), majd elszaladtam. 😅 Az gáz volt. De működött. Szóval megvédem magam, ha kell, csak utálok kilépni a komfort zónámból, ahhoz nagyon fel kell dühíteni.