7 hónapos kismama vagyok. Mit tennétek ti a helyemben?

Mióta ismeritek egymást?

Mióta tudod, hogy vannak alkohol problémái?

Hogyan tervezitek az életeteket, miután megszületett a baba? Akkor is hetente, kéthetente fog hazamenni?

Mind a ketten akartátok ezt a kisbabát, és úgy gondoltátok, hogy megérett rá a kapcsolatotok és alkalmasak a körülményeitek?

Szerintem meg az egész még sokkal korábban kezdődött...

Ő is akarta a gyereket? Ő is lelkes volt, mikor kiderült, hogy apa lesz? Azért vállaltatok gyereket, mert jó volt a kapcsolat, vagy azért, mert úgy éreztétek, egy gyerek nagyobb boldogságot okozna vagy esetleg kezd üres lenni az életetek gyerek nélkül?

Nagyon nem mindegy. Sok szülőt láttam már azért gyereket szülni, mert úgy értelmezték a kapcsolatuk problémáit, mint valami "itt az ideje családot alapítani, mert ketten már nem olyan izgalmas/jó/érzelmekkel teli". Egyébként ilyen érzés nem is létezik egy jól működő kapcsolatban... Mindegy.

Őszintén szólva a szememben ordít rólad is, hogy a gyerekkel akartad vagy most legalábbis akarod manipulálni a kapcsolatotokat valódi megoldások helyett. Ebből a szempontból ne csodálkozz, ha a gyerek nem fog ezen segíteni (sőt) és mellé áldozata is lesz a hülyeségnek.

Fogalmam sincs mit csinálj. Gondolkozz el inkább azon, hogy eddig mit miért csináltál/csináltatok. Szerintem ez az ember nem akar gyereket, csak rád hagyta.

Ezt imádom. Összebújok a rosszfiúval, mert ettől nedves a bugyim, aztán majd a gyerek után biztos megváltozik.

Nem! Nem változik meg. Esetleg csak rosszabb lesz, mert gyerekkel akarod magadhoz láncolni. Ha addig csak iszogatott, utána masszív alkoholista lesz, főleg ha károgsz, hogy gyűlölöd, ha iszik. Akkor nem kell hancúrozni vele, ha tudod, hogy milyen! Ha meg mégis ő kell, akkor fogadd el olyannak, amilyen. Ja, azt már nem. Aztán szétmentek még a gyerek születése előtt.

Így kell csonka családot létrehozni.

Én az egészben csak a még meg sem született gyereket sajnálom, ő nem tehet semmiről.