Ha a páromtól nem kapok megerősítéseket, mert nem vagyok az esete, azt pótolhatja, hogy az életem más részein jelölök ki célokat?

Ha 3 éve együtt vagytok, és így érzitek, akkor inkább engedjétek el egymást.

Én sem voltam párom ideálja a kapcsolat elején, de 3 és fél év után már szinte rajong értem. Emiatt már jobban is tetszem neki, mint a régi vágyálmai. Pont nem rég bizonytalanodtam el picit egyébként ebben, így egy bizonyos dolgot a külsőmben megváltoztattam úgy, hogy a régi ízlésének megfeleljen. Szóvá is tette, hogy ezt miért csináltam, neki már nem tetszik így, hanem úgy, ahogy eredetileg csinálni szoktam. Nevettem egyet, és örültem a megerősítésnek.

Nálatok, ahogy olvastam, ez nem fejlődik sehova. Nem lesztek boldogok. Neked folyamatos bizonyítási kényszered lesz, ő meg TALÁN el tud majd fogadni, de akkor sem boldog lesz.

Ja, és a kreatív tevékenység, meg sport ugyan jó dolog, (mindkettőt űzöm, az előbbit már lassan saját vállalkozás-másodállásként-, az utóbbit pedig verseny szinten,) de a kapcsolatodat nem fogják megmenteni. Te magad boldog lehetsz, és talán egy kicsit magabiztosabb, ami számít, de inkább csak akkor, ha ezt a görcsöt el tudod engedni, ami benned van.

Minek pazaroltal mar 3 evet is erre a szarra? Ha halhatatlan vagy meg az örök fiatalsag titka is nalad, akkor oke, tan megertem, de ha ezek nincsenek meg akkor minek pazarolsz ennyi idot olyasmire ami sosem fog mukodni? Nem szegyen azt mondani, hogy "hat ez egy szar, inkabb felreallok", mert az idodet senki nem adja vissza. Meg kell tanulnod tisztelni magadat es akkor eszedbe se jutna ilyen vackokra fecserelni az idodet, mert ertekesnek tartanad. Ahogyan magadat is. Egyelore ez nincs azonban igy, es amig ilyen kitartoan alazod es bunteted magadat tudatosan, nem is lesz.

"beleélni magam a jövőnkbe, mert hamarosan dönteni kell, hogy elköteleződünk-e egymás mellett." - 3 eves kapcsolat utan ezek a sorok olyan abszurdak kivulrol mint a helyzet maga amibe belekenyszeritened magadat direkt.

Ha nagyon felszínes, és továbbra sem gyakorolja rendesen az érzelmeit feléd, ennek lőttek.

Ennek kéne az utolsónak lennie, ami számít.

Csak a személyiség számít. Neki ez még túl pici, ha összeköti a külsődet a komoly dolgokkal. Nekem 1 párom volt életemben aki az esetem volt, és mindbe nagyon erősen szerelmes voltam.

Szia! Voltam/vagyok hasonló helyzetben. Szerintem levelezhetnénk privátban. Most nincs időm többet írni, de sokat tudnék mesélni.

Én nem tudtam kilépni és volt sok szép és sok kevésbé szép időszakunk. Ha akkor kilépek, ma nem lenne gyerekem, mert senki olyat nem ismertem meg azóta, akihez vonzódni tudtam volna. Szóval annak ellenére, hogy ha tehettem volna, sokkal jobb lett volna kilépnem a kapcsolatból, annak ellenére nálam jó lépés volt benne maradni. Totál egyedül lennék idős koromra. Sajnos ez azért van, mert nagyon introvertált vagyok és nem mozdulok ki sehova. Így aztán nem nagyon kötök új ismertségeket. Egy extrovertált, kimozdulós embernek az egyetlen tanácsom viszont az lenne, hogy menekülj! Lesz még valaki, aki tökéletesnek fog látni minden hibád ellenére is és nem azon lesz, hogy porig alázza az önbizalmadat!

"Ő egyébként végig racionálisan gondolkozott rólunk, úgy mérlegelt. Nekem minden logika ellenére hiányzik, hogy nem érez szerelmet - mert én igen"

Nem ijesztgetni akarlak, nehogy azt hidd, de ez így nincs rendben. Veled van, hiszen mindent megteszel érte, próbálsz olyan lenni, amilyet ő szeretne. Nem szerelmes ugyan, de veled van, mert kedves vagy, rajongsz érte és alkalmazkodsz hozzá. Miért dobna el egy ilyen kapcsolatot? Eldöntötte, hogy ez neki megfelel. Csak ilyenkor szokott az történni, hogy jön egy lány, aki vagy megfelel az ideáljának, vagy nem, de akibe szerelmes lesz és akkor mindegy, hogy te mennyire vagy odaadó, kedves, szuper, mindegy, hogy mennyit fejlődtél, nem fog számítani. Alábecsülöd az érzelmeket.

Szép dolog, ha jobb akarsz lenni a párod kedvéért, de ne elégedj meg az egyoldalú kapcsolattal.