Volt már olyan ember akivel szó szerint nem tudtatok együtt élni, de mégis hiányzott?

Nekem volt, 6 évig ment a se veled se nélküled kapcsolat. Szó szerint szétbäsztuk egymás idegeit ha fél napnál tovább össze voltunk zárva egy légtérben. Nyilván megvolt az oka, hogy 6 évig "kitartottunk" egymás mellett, mert alapjában szerettük egymást és voltak dolgok amik túlságosan is jól működtek közöttünk.

Neki és nekem is voltak előtte kapcsolataink, én se előtte és se a szakítás óta nem szerettem úgy embert mint őt. Van egy olyan gyanúm hogy talán már nem is fogok.

Nem tini szerelem volt, szóval még erre sem lehetne fogni mert 25 évesek voltunk mind a ketten kapcsolatokkal a hátunk mögött mikor összejöttünk. Szakítás óta eltelt lassan 3 év, azóta volt 2 kapcsolatom is de annyira közömbös volt/lett pár hónap után mind a két nő, hogy inkább nem erőltettem.

Most úgy vagyok vele, hogy addig nem jövök össze senkivel még nem érzeném azt a "bizonyosat" amit kell egy ember iránt egy kapcsolatban.

En az önzetlen szerelmes voltam. Millio mindent elneztem olyanokban amikben szerencsetlen ostoba vagy sötét (borzaszto alulmüvelt), elneztem olyanokat hogy tulajdonkeppen epitö vitank sincs mert nem erti a lenyeget, sokan nem értették miert vagyok vkivel aki a szintemen sincs en meg valtig kitartottam a mellett hogy de mert hüseges, csaladcentrikus es nekem ez szamit csak(ö még a regi klasszikus elvekkel lett nevelve a csalad az elsö meg stb). Gyerekeket akart stb. Es lasd hàny intelligens srac meg lop csal hazudik irtozik a gyerekvallalas gondolatatol is.

Es sajnos pont a sötétsége miatt szakitottunk. Alapvetö lakhatasi dolgokban sem ertette hogy ö hàtrahuzo erö es merre van az elöre (olyan helyen akart elni ahol joval nehezebb a megelhetes es magasabbak a költsegek, de hatalmas is volt a differencia, szoval alapvetö kerdedekben de ÉSZÉRVEK teljes hianyaban csöklnyöskent ragaszkodott ahhoz hogy az lesz amit Ö akar azaz alapvetö parkapcsolati kompromisszumot is kizart. Egy kapcsolatban nincs en meg ö hanem MI van, de sajnos ez sem ment neki àt)

Valahol valamifele anyai szivvel voltam a kapcsolatban hogy tudom hogy a masik mêg buta tanulnia kell de elfogadom igy, csupàn mert szeretem es mert hozzàm tartozik.

Azt tanultam meg ebböl hogy jobb ha mindenki a sajàt hàzàban marad ergo intelligens ne jöjjön össze butaval, sporolos becsületes ember tolvajjal piti bünözövel, vagy karrierista munkakerülövel, stb, minden tarsadalmi retegnek a sajat rétegén belül van hozza passzolo tàrsa.

Tenyleg csak az szàmitott hogy családcentrikus. Ezt becsültem benne.

Mert ritka.

Tanultam ebböl is valoban.