Két eltérő habitusú ember hosszútávon együtt tud maradni?

6 éve vagyok együtt a párommal, ő most 31 éves, én 27. Ő ilyen bulizósabb fajta, ami az elején nem is zavart, mert együtt mentünk mindig. De én úgy érzem már kinőttem ezt az életvitelt. Hétköznap dolgozok, hétvégén takarítok, főzök, mosok és örülök ha le tudok ülni megnézni egy filmet vagy olvasni egy könyvet. Párom is dolgozik, neki viszont az a pihenés ha tombolhat. Minden koncerten ott kell lennie, berúgni, esetleg utána reggelig diszkó. Másnap meg egész nap alszik és semmi közös időnk nincsen. Nekem már nem szórakozás az, hogy berúgok, nyomorgok a tömegben, pöfékelik rám a cigifüstöt és ordít a zene... Alkalomadtán persze elmegyek a barátnőimmel, de az is inkább az hogy beülünk egy bárba és egy jó bor mellett csevegünk. Éjfél tájt én már álmos vagyok, hisz a munkámból adódóan a korán fekvést szoktam meg.

Így a párom egyedül jár el vagy a baráti társaságával, de ez eléggé zavar... Alig vagyunk így együtt, főleg amikor ő olyan műszakban van, hogy elkerüljük egymást. Nem korlátozni akarom, de sokszor magányosan érzem magam emiatt... Néha az is eszembe jut, hogy valami vad nőcske kéne mellé, aki reggelig az asztalon táncikál... :(

Nektek mi erről a véleményetek, tapasztalatotok?