Mi a jobb? Együtt élni valakivel, akivel nincs az ember egy hullámhosszon vagy inkább egyedül maradni/élni?

"Párkapcsolatban az ember jobban hajt, igyekszik a másiknak is megfelelni. Valamint lakásról, házról gondoskodik(vétel, felújítás), ha pedig már gyerekek is vannak, akkor teljesen őértük tudja az ember az energiáját, munkáját, életét, pénzét áldozni. Valahogy így gondolom ezeket a dolgokat :-)"

Szerintem ez sokakra tényleg igaz, észrevettem a környezetemben is, de nem általános szabály. Nálam ez nem állt fenn, nagyon is motivált vagyok arra, hogy boldoggá tegyem magam (úgy gondolom, ez csakis az én felelősségem).. Amikor nem volt párkapcsolatom, akkor is arra koncentráltam, hogy minél jobb körülményeket teremtsek magamnak (karrier, megélhetés, hobbik, barátok), házasságban is motivált vagyok ezekre is, illetve még többre. Mielőtt megismertem volna a férjem, 4 évig voltam egyedül, azalatt a 4 év alatt hihetetlenül sokat fejlődtem minden szempontból.

Én úgy gondolom, hogy egy boldogtalan, lemondásokkal teli, összeférhetetlen párkapcsolat csak hátráltatja az embert a céljai elérésében. Aláássa az önbizalmát, kételyeket támaszt önmagával szemben, kiöli belőle a motivációt. Egy kiegyensúlyozott, jó kapcsolat, ahol szeretik és támogatják egymást a felek, közös céljaik vannak amin mindketten dolgoznak, rengeteg pluszt tud adni az embernek, viszont alapvetően a mi dolgunk magunkat boldoggá tenni.