Férjem egy bunkó, mit csináljak vele?

Elkezdtem egy OKJ - s tanfolyamot, ami többnyire hétvégén van. De lesz pár hétköznapi nap is, kb két - három hetente egy, két nap. Mivel én még gyed - en vagyok, a hamarosan két éves kisfiammal, azt találtam ki, hogy ne kelljen férjemnek szabit kivennie, így beadnám a picit egy családi napközibe azokra a napokra, míg én suliban vagyok. Erre férjem úgy megsértődött, hogy ilyeneket mondott rám, amiért nem rá akarom bízni a fiunkat, hanem (őszerinte) idegenekre, tehát a bölcsibe adnám (valóban nem mondtam azt, hogy azért adnám be, hogy ne kelljen szabit kivennie, ezt nem is várnám tőle, szerintem ez egyértelmű, ő szerinte meg az az egyértelmű, hogy vesz ki szabit, ennek ellenére én idegenek közé akarom adni a picit, mert " nem bízom benne")

Tehát ilyeneket mondott : mindenkinek jobb lenne, ha megdöglenék, senkinek sem hiányiznék, a szüleim utálnak, a testvéreim sem kíváncsiak rám, egy senki vagyok, költözzek el, mert ebbe a lakásba, amiben lakunk, abba én semmit sem hoztam /vettem, a földön aludjak mert az ágyat ő vette. Teljesen ledöbbentem. Férjem tipikus hirtelen haragú, szokott mondani cifrákat, sokszor mert elbeszélünk egymás mellett, de ez a tegnapi... Hát egyszerűen nem térek magamhoz. A mondanivalója részben igaz, de a szüleimmel és a testvéremmel jóban vagyok, egyikkel sincs konfliktusom, kisebb viták vannak, de heti szinten beszélek mindenkivel. Az anyagi dolgokban igaza van, egy senki vagyok, érettségim van és egy OKJ - s, de abban még nem dolgoztam, vendéglátós voltam terhesség előtt. Valóban, a lakásba nem tudtam venni semmit, a spórolt pénzem (kb 400 ezer Ft) a babára ment, születése előtt, pl orvos, ruhák, babakocsi, így is több mindent használtan vettem pl a baba kocsit, mert nem volt több pénzem. Férjem stabil anyagi hátterű, jelenleg is jóval többet keres. Ami pénzt kapok, szinte mind felélem : gyerekruhák/kellékek minőségibbek, egészséges ételek, magamnak műköröm, és néha kozmetikus, de ennyi, ruhát régen vettem már magamnak.

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ilyeneket mondott... Soha nem gondoltam volna, hogy így járok, jelenleg semmi félretett pénzem nincs. Ha ezt tudom, akkor spóroltam volna a házasság alatt, de nem gondoltam volna ezt róla, hogy így beszél velem.

Nyilván az lenne a legjobb, ha azonnal elköltöznék, ugyanis már volt több olyan veszekedés, amikor kimondtuk, hogy vége a házasságunknak. De utólag elmondta, hogy azért mondott olyanokat, hogy bántson.

Nem tudom mit tegyek, már azon gondolkoztam, hogy elküldöm valami terápiára, mert sokszor minden apróság, ami vagy félreértés vagy tényleg kis semmiség, akkora feneket kerít a dolognak, olyankor úgy belelovallja magát, hogy eszméletlen miket mond nekem.

Mit tegyek?