Normális, hogy egy 22 éves lányt az anyja irányít?

Először is nagyon remélem, hogy minél előbb kapsz új vesét és gyorsan rendbe jössz. Meg azt is hogy a doki téved és a műtét után gondtalanul élsz majd életed végéig.

Másodszor. Őszintén ez a lány baromi önző. Mindig csak ő és az ő igényei a fontosak, de annyira nem tud felnőtt lenni, hogy melletted álljon, mert jaj mi lesz 20 év múlva (nem kívánom, de mi a garancia, hogy ő holnap makk egészséges lesz?).

Tudom, hogy rossz most neked, de talán jobb is, hogy szakított. Láttad az igazi arcát, és nem stresszeled magad pluszban azzal, hogy belőle felnőttet csinálj, ha már az anyja nem képes rá.

Jajj szegény lány, hát meg ne sajnáljam a lelkét... még jó, hogy gondolt rád 🤦

Neked pedig jobbulást, és mielőbbi donortalálást kívánok! 🙂

Ez a szakítás, egy problémával kevesebb...

Nem az

Nem szabadna "becsicskulnia" az anjyának; ő nem a csicskája, hanem a gyereke.

Ráadásul a felnőtt, nagy gyereke.

Ha ez a kislány nem hajlandó felnőni, akkor hagyd el. Ha a zsarnok anyja fontosabb neki, mint a szerelme, akit ő válaszott maga mellé, elvileg mert szereti, mert fontos neki (mármint te, hogy elvileg fontos). Ne érdekelje már, ha az anyja azt mondja, hogy nem mehet, igenis menjen el, ha van ideje, és azt arra akarja fordítani, hogy veled találkozzon, hogy veled töltse. Mondjon neki ellent . 22 évesen azért már ideje lenne megtanulnia ellent mondani. Nem a csicskája ő senkinek, tehát nincs röghöz kötve, munkaidőn, vagy tanulási időn kívül akkor találkozik veled (akkor találjozhatna), amikor kedve szottyan, és neked is jó az időpont. Ha ennyire útban van az anyja, akkor ilyenkor menj el érte, és menjetek el tőlük ketten. Így tényleg 12 éves szinten van tartva, és sakkban van tartva ez a leány. Tehát, ha nem mer felnőni, akkor hagyjad, kár rá az időd fecsérelni, adj neki még pár esélyt, hogy megerősödjön lelkileg, és ki merjen állni saját magáért, az érdekeiért, és hogyha mondjuk 3 hónap múlva sem változik a helyzet, akkor búcsúzz el tőle, mint barátnődtől, tehát utána még találkozhattok, de szerintem már ne úgy, mint szerelmes pár. Hanem ő mondjuk mint a kishugod, te meg mint az ő bátyja, tehát mint akik nem akarnak egymástól szerelmi téren semmit. De aztán ha menet közben "felnő" érzelmileg, szellemileg, értelmileg is, és még neked sincsen aktuális barátnőd, akkor megpróbálhatjátok esetleg újra. De ehhez a csajnak óriási elhatározásra van szüksége. Ha szeret téged, meglépi érted, ha fontos vagy neki, elmegy veled, és tojik az anyjára, mikor "börtönőrt" játszik. Ez a mondat egy kicsit erős egyébként ,de nemtom, lehet-e ezt finomabban megfogalmazni. Egyébként most tényleg a "Nem vagyok én apáca, nem élhetek bezárva..." jutott eszembe, egy kicsit más kontextusban. Klassz szám, hallgassátok meg együtt a barátnőddel. De tényleg egyébként merjen elmenni, és az ne zavarja, hogyha anyukád azzal fenyegetőzik, hogy kirakja otthonról, hogyha el mer szökni 22 évesen és "szófogadatlan " lesz; mert akkor gondolom, úgy is el tud költözni hozzád. Ha kicsi lakásban laktok, akkor eleinte szűkösen, de legalább nem kell "anyucitól" függeni. Mármint, a lány anyjától. Hanem akkor jártok-keltek jöttök mentek, amikor ti akarjátok, kivéve amikor dolgozni mentek, mert ugye azt is kell; de munkaidőn kívül, amikor mindkettőtöknek szabadidőtök van, ráértek, akkor igenis tessék romantikusan eltölteni azt az időt!!! :):):) Álljatok ki ezért a szerelemért. Nem tudom, mennyire sülhetne el rosszul ,hogyha picit megpróbálnál beszélni anyósoddal, hogy ne kezelje már úgy a lányát, mint egy kisgyereket. Ő már nem kicsi, el tudja dönteni, hogy hova mehet el, és mikor. Lehet, hogy rosszul sülne el, de az is lehet, hogy megérné kicsit helyre tenni a fejében a dolgokat. De az is lehet, hogy a lány meg igényli a függést. Tehát, hogy megmondják neki sajnos, hogy mit csináljon. Tehát, hogyha az anyukája közölné egyszercsak, hogy "Jól van , kislányom, már elég nagy vagy, már nem kell engedélyt kérned", akkor meg lehet, hogy összeomlana benne egy világ, és nem tudná hova tenni, és megzavarodna, és nem értené ezt, és megrémítené, hogy anyja levette róla a kezét, és odamegy, ahova akar. De pedig valahol el kéne érni nála, hogy "lázadjon fel". Ő nem az anyjának a meghosszabbítása, ő egy külön egyéniség, személyiség, saját élettel, saját elképzelésekkel amiket meg szeretne valósítani, saját életúttal; saját érzelmekkel, belső inspirációkkal, motivációkkal, hajtóerőkkel, saját célokkal, sjaát mindennel. De ő már szerintem fél boldog lenni. Meg kéne tanítani, hogy merjen boldog lenni. Egyik oldalt van egy zsarnok anya, aki nem hagyta őt egész életében kibontakozni, másik oldalt ott van a csávója, a szerelme, élete párja, álmai hercege, aki pedig szereti és megbecsüli, és tiszteli. Mondd el ezt neki, hogy te megbecsülöd őt, és tök rossz ez így, hogy ő korlátozva van, de ezek a láncok valójában nincsenek is ott, ő képzeli oda, mert fél az anyjától, de egyébként könnyűszerrel elszakíthatná ezeket a láncokat. Egyébként készülj fel rá, hogy hiába, hogy pl a te szüleid, meg testvéreid , ha pl még velük élsz, nagymami-nagypapi, ők is szívesen látnák, de a lány meg fog torpanni, és nem meri majd elhatározni magát a költözésre, és majd nagyon biztatásra szorul, és lehet, hogy majd nem meri rászánni magát. De azért egy próbát megérhet. Sok jó ember kishelyen is elfér, csak tudtok neki egy kis zugot szorítani. Ügyesek legyetek!! Nagyon nehéz az első lépés, de kellő elszántsággal meg lehet oldani. Csak az lesz baj, hogy te például a csajszi helyett nem tudnál elég elszánt lenni. Szal hogy a másik helyett nem tudsz, de azért ha a családod is benne van, akkor vesd föl neki, hogy költözzön oda, és akkor olyankor lehettek együtt, amikor szeretnétek, és nem kell arra várni, hogy a másik megszabja, vagy hogy kelt föl mareggel. Hanem majd mindig ott lesztek egymásnak, és akkor majd nem is lesz szükség anyukára, majd meg fogja látni, kibontakozik, és milyen boldog lesz. :) Csak vágjon bele ebbe, hogy bátorságot vesz magán, biztos tök cuki, ő jobbat érdemel , mint egy "hárpia" anyuka mellett leélni az életét. :)