Normális, hogy egy 22 éves lányt az anyja irányít?

Voltam hasonló helyzetben mint te . 3 évig bírtam majd a sarkamra álltam és ultimátumot adtam, hogy vagy előtérbe helyezi a kapcsolatát és leszakad az anyjáról vagy viszlát. El is költöztem , külön voltunk 3 hónapot és ez kellett ahhoz, hogy rájöjjön a ,,fontossági,, sorrendre.

Azóta kiáll a kapcsolatunkért, sarkára állt és boldogok vagyunk. De ha ezt nem lépem meg akkor tovább szenvedtem volna , azt meg nem akartam mert az az élet nekem nem tetszett.

Enya szempontjából normális, hiszen neki mindig az ő pici lánya marad, akit óvni kell.

Ami nem normális az az, hogy egy 22 éves nő (dehogy nő az ilyen, ő még lány) ezt hagyja még, és nem bújik ki onnan (és ilyenkor normál esetben a szülők elfogadják hogy gyermekük felnőtt és önállóságra törekszik).

Szerintem is nyugodtan állíthatod döntés elé!

- vagy otthon marad és névnapozik, és akkor maradjon is ott, és többet nem kell találkoznotok.

- vagy pedig átjön hozzátok a szülinapodat ünnepelni, és végre veszi a bátorságot, hogy leváljon az anyjától!

Ez nem szeretetről szól, mert gondolom szereted őt, és akkor is fogod szeretni, ha nem téged választ. Viszont akkor már képtelen leszel együttműködni vele, és a szereteted ellénére véget kell vetned a kapcsolatnak. Ez ilyen sajnos... 🙁