Nagy hülyeséget csináltam. Lefeküdtem egy nagyon jó barátommal, akinek családja van. Hosszú sztori lesz. Hogyan lehet ezt túlélni lelkileg?

Sziasztok!

Köszönöm, ha türelemmel végig olvasod!

33 éves nő vagyok, van egy barátom, akivel kollégák vagyunk, ő 38 éves. Neki családja van, nekem férjem. A munkahelyen beszélgettünk eleinte általános dolgokról, meséltünk mindketten az életünkről, munkánkról, stb.

Tudom, hogy én mindig is tetszettem neki, mint nő, de nekem ő sosem jött be, mint férfi, de nagyon kedveltem a kezdetektől fogva...a stílusát, humorát. Pont emiatt a szexről sosem beszélgettünk, még általánosság szintjén sem. Én tudatosan próbáltam tartani egy határt, nem akartam úgymond annyira megkedvelni, hogy esetleg beleszeressek. Ő is tartotta ezt a határt. De valahogy megbíztunk egymásban mindig is, be mertem avatni olyan dolgaimba, amiket alig néhány embernek meséltem el (pl. egészségügyi probléma). Szóval egyre közelebb kerültünk egymáshoz lelkileg.

A férjemmel kapcsolatos problémáimról sosem beszéltem neki. Ő sem az esetleges problémáiról. Tényleg próbáltunk tartani egy határt.

A munkahelyen kívül sosem találkoztunk kettesben, csak céges rendezvényeken.

Az én életem úgy alakult, hogy tönkrement a házasságom. Év elején kiderült, hogy a férjem megcsalt. Az elmúlt fél évben próbáltuk helyrehozni a dolgainkat, de nem sikerült. Pokoli volt az elmúlt pár hónap. Senkit nem avattam be ebbe...se a szüleimet, se a barátnőimet...egyedül próbáltam rendezni a dolgokat a lelkemben. Olyan típus vagyok, aki nehezen beszél a problémáiról, inkább egyedül szeretem megoldani őket. De fél év alatt nagyon felörlődtem ebben és úgy döntöttem, hogy kiöntöm a szívem a barátnőimnek és ennek a barátomnak is. Akkor én még abban bíztam, hogy ki fogunk békülni a férjemmel és helyre tudjuk hozni a házasságunkat. Szóval elmeséltem neki mindent, tanácsot kértem tőle...jó volt látni a helyzetet egy férfi szemszögéből. Nem kezdett közeledni hozzám, mint nőhöz és én sem hozzá.

A házasságom menthetetlen, pár hete eldöntöttük, hogy válunk.

A hétvégén volt egy céges buli, ahol sajnos úgy alakult, hogy csókolóztunk és tegnap le is feküdtünk egymással.

A probléma az, hogy ez nem csak szimpla testiség, kedveljük egymást. Lelkileg már régóta közel voltunk egymáshoz.

Tudom, hogy hülyén hangzik, de én még a pénteki buliban sem gondoltam, hogy ebből ez lehet, és ő sem. De valahogy átszakadt egy gát egy ponton és nem tudtunk parancsolni az érzelmeinknek és a vágynak. Elgyengültünk. Az én részemről az volt, hogy iszonyatosan jól esett, hogy hosszú idő után újra nőnek érezhettem magam, nála pedig a régóta halmozódó velem kapcsolatos érzései törtek felszínre.

Mindketten kibuktunk.

El sem tudom képzelni, hogy mit érezhet. Én vagyok könnyebb helyzetben, mert én egyedül vagyok. A családját nem akarja elhagyni és én sem szeretném, hogy ez történjen.

Hamarosan el fogok költözni a városból a válásom miatt, szóval fizikailag messzebb leszünk egymástól hamarosan.

Az egyik oldalon ott van a borzasztó lelkiismeret-furdalás, a másikon pedig az, hogy nagyon jó lenne vele lenni, időt tölteni, beszélgetni.

Köszönöm, hogy elolvastad, nagyon jól esett kiírni magamból. Igazából az lenne a kérdésem attól, aki volt már hasonló helyzetben, hogy hogyan lehet ezt lelkileg túlélni?