Hogyan tudnám végleg elfelejteni? (hosszú sztori)

Röviden tömören:

3,5éve megcsaltam a férjemet. Egy partin voltunk, nagyon megharagudtam rá, mert nem viselkedett szépen, részeg volt. Ott elkezdtem táncolni egy másik férfival, mert látta rajtam, hogy szomorú vagyok, gondolta felvidít. Ismertük már akkor egymást, de max. egy szia volt amit addig váltottunk egymással. Nagyon szuper este volt, több órát táncoltunk. Aztán kihívott beszélgetni és megcsókolt. Hirtelen azt se tudtam, hogy most mi történik, kicsit megijedtem, nem gondoltam volna, hogy eddig fajul az este. Aztán engedtem a kísértésnek többször is az este folyamán. Haza is kísért minket, mert a férjem nem volt beszámítható, nem bírtam volna egyedül hazavinni. Aztán az ajtónk előtt ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Nem feküdtem le vele, de csodás este volt.

Az elkövetkezendő hetekben nagyon sokat gondoltam erre az estére, de tudtam nagy hiba volt. 2 hónappal később ismét találkoztunk egy buliban, ott megint csókolóztunk. Aztán rá 1 hónapra ugyanazon a szórakozóhelyen kötöttünk ki. Csókolóztunk és aztán le is feküdtem vele. Sok minden kavargott utána bennem. Gondolkoztam, hogy elmondjam-e a férjemnek, elváljak-e tőle, stb. Nem tettem. Titkoltam. Ezzel a férfival időközben nem találkozgattam, nem beszélgettem vele, de minden egyes nap rá gondoltam. Csak ő járt a fejemben. Nem mondanám, hogy szerelmes voltam belé, inkább csak vágyakoztam utána. Az utolsó találkozás után 2 évvel újra összehozott minket a sors. 2 alkalommal váltottunk egy rövid csókot, de munka miatt többször találkoztunk egymással.

3,5éve minden egyes nap rá gondolok, éjjelente sokszor vele álmodok, együttlétekkor ő van előttem. Nagyon szeretnék vele lenni, akár csak egy kicsit is. Viszont a férjemmel szeretnék maradni, nem akarom elhagyni, vele képzelem ez a jövőt. Szeretném ezt a férfit elfelejteni, mert ez már kikészít. Nem egészséges, hogy ennyit gondolok valakire. Gondoltam rá, hogy meglátogatok egy pszichológust, de nem bízom meg annyira senkiben, hogy erről beszélni tudjak.

Volt már valaki hasonló helyzetben? Mi lett a vége?