Hosszú sztori, a végén sok kérdéssel. Mit tudtok hozzáfűzni?

Sziasztok!

Nem is tudom, hol kezdjem, lehet hosszú lesz a végén, de majd rövidítek.

Szóval, az a lényeg, van egy férfi ismerősöm, egy barátom. Sosem voltam klasszikus értelemben belezúgva, mert az a típus vagyok, aki maximum fellángol 1-2 hétre, de szerelmes csak akkor leszek, ha viszonzottak az érzéseim, udvarolnak, randizunk, stb., stb.

De ettől függetlenül tény, hogy mindig is tetszett nekem, mióta csak ismerem. Ha mondjuk elkezdene közeledni, és épp szingli vagyok, biztos nagyon-nagyon szerelmes lennék belé. De így csak annyi a helyzet, hogy bejön, de nincs semmi. Főleg, ha volt barátom. Jelenleg nincs.

Szóval jelenleg nincs barátom, és ezúttal neki sem volt senkije. (Legalábbis a közelmúltig.) Úgy hiszem, éppen emiatt lehetséges, hogy kezdett egyre jobban a figyelmem középpontjába kerülni. El-el játszottam a gondolattal (mint mondtam, bejönni mindig is bejött), hogy milyen lenne, ha lenne köztünk valami. Mármint azon kívül, ami mindig is volt, hogy nem szoros barátok vagyunk. Tetszett, és igyekeztem megteremtgetni a lehetőségét hogy kialakulhasson valami. Sokszor eszembe jutott, nap közben álmodozgattam néha róla. Afféle fellángolásban voltam.

És akkor jöttek tőle olyan jelek, amiket mint utólag kiderült, egyértelműen félreértettem. Pl. rám írt, volt hogy hajnalok hajnalán 2 órát chateltünk, poénkodtunk, nevettünk, én legalábbis sokat. Meg egyszer, élőben, kikérte a véleményemet valamiről, amilyen témát korábban sosem beszéltünk, meg azt is egy jelnek véltem, hogy érdekli pont az én véleményem, pont arról. :) Szóval ezeket jeleknek vettem, és azt hittem, felkeltettem az érdeklődését. Persze félreértettem, ezek nem voltak semmiféle jelek, de ezt akkor még nem tudtam. Tökre örültem, már kezdtem tényként kezelni, hogy nemsokára már túl leszünk az első randin.

Na, és ekkor jött a hideg zuhany, és ezzel el is jutottunk ennek a kérdésnek a lényegéhez. Baráti összejövetel volt (ez nem ritka, ilyenkor szoktam találkozni vele egyébként), és megjöttem, én általában mindig időre érek vagy előbb, ő meg mindig késik. Szóval kb. fél órája fenn voltam a "házigazdánál", egy haveromnál, ő is fiú egyébként. (Nem kettesben, hamar megjött még 1-2 ember.) És akkor csörgött a mobilja a házigazda srácnak, hallottam a beszédéből, hogy az hívta, aki nekem tetszett. Már kezdtem szomorkodni, biztos nem tud jönni. De aztán letették, és mondta a házigazda haverom, hogy hoz még egy embert. Mondtam, felőlem. Nem gondoltam semmire.

Aztán kicsit később mondta, hogy nem is tudta, hogy megismerkedett valakivel. Mondom, ezt hogy érti? Hát, hogy azt mondta telefonban, egy lányt hozna, akivel nem rég ismerkedtek meg. Nem mondom, a hír egy kicsit sokkolt, persze lepleztem. Már végignéztem őt lányok mellett, de azok nem különösebben zavartak. De ez a hír most felzaklatott.

És akkor megjöttek. Jött a második sokkom, merthogy a csaj nagyon szép volt. Olyan lány, aki női és férfi szemmel is szép. Mondjuk nem csoda, egyébként sem voltak soha ronda csajai, meg hát aki tetszik, az se kutya. Vonzó férfi, nem csak külsőre, hanem a jelleme, a viselkedése, az intelligenciája, stb. Bevallom, ezen a ponton elegem volt az egészből, haza akartam menni és megemészteni, hogy nem tetszem neki, másokkal ismerkedik, stb. Meg szerettem volna vele beszélni, hogy azért letisztázzuk a dolgokat. De egyikre sem volt lehetőség.

Később történt, hogy kiment a nappaliból, és csak mertem remélni, hogy a konyhába ment, és nem a WC-re. Utána mentem. A konyhában összefutottunk. Ő Colaért jött, én Gintonikért (vagyis, hogy négyszemközt beszéljek vele). Kérdeztem, hogy mi a helyzet a lánnyal. Mondta, hogy pár hete ismerte meg, és alakul valami. És én nem tudtam mit mondani. Mit mondhattam volna, ugyan már. Hogy amúgy én azt hittem, én kezdtelek el érdekelni? Vagy hogy ja de amúgy már kezdtem beléd szeretni? Meg hogy rossz volt így megtudni? Nem mondtam én semmit. Annyit mondtam, hogy nem is tudta senki, erre mondta, hogy nem szerette volna elkiabálni, és csak akkor mondani, ha már biztosabb a dolog. Hát, nem tudok segíteni magamon. Ezek szerint komolyan gondolja vele.

A lány az elején kicsit ilyen megszeppent volt, de aztán feloldódott, ahogy pár órája már fenn voltunk. És ekkor egyre kevésbé volt szimpatikus. Iszonyat hangosan röhögött, bizony volt, hogy bele is röfögött. Úgy vettem észre, hogy még a srác is, aki tetszik, meg-meg lepődik a lány egynéhány dolgán. Valószínűleg először látta így feloldódva. Meg a lány leöntötte magát, és mikor levette a pulcsiját, úgy vette le, hogy a pólója is feljött vele, mindenkinek megmutatta a fekete melltartóját. A legminimálisabb odafigyeléssel, amit azért egy társaságban az ember meg szokott tenni, elkerülhette volna.

Ezen kívül olyan dolgokat mesélt... Hogy a haja már ilyen meg olyan színű is volt, de borzalmas dolgokat mondott, hogy házilag festette és hogy olyan volt, mint egy mocsárszörny, mikor zöldre festette, meg mint egy kopott boszorkányparóka, mikor kékre. Akkor elmesélte, hogy hogyan kergették a rendőrök, még 17 éves korában. Meg hogy külföldön valami Fest-en (utcabál) hogy keveredett verekedésbe. Csak úgy ugrált a szemem. Kérdőleg kerestem a sráccal a szemkontaktust, hogy ez most komoly? Meg hogy hogy járja néha éjjel a várost, mi volt legutóbb szilveszterkor, stb.

Meg amúgy ahogy megnyílt, az is kiderült, hogy a kis ártatlan, törékeny külseje szurkálódós belsőt takar. Mint a kaktusz. Simán odaszólt az embereknek. nem bunkón, azt nem mondom, de oltogatós típus. Annak is, aki tetszik, akivel alakul valami, beszólogatott.

Éjfél fele leléptek. Nem vették észre se ők, se a többiek a nappaliban, de utánuk osontam. A bejárati ajtóban hallgattam, mit beszélnek a lépcsőházban. Igazából fogalmam sincs, miért csináltam, azt hiszem hitetlen voltam, és szerettem volna bizonyságot nyerni. Kb. ennyit hallottam:

- Jól érezted magad?

- Aha, mindenki jófej volt.

- Amit a szilveszterről mondtál, az komoly?

- Aha, persze. Ha nem hiszed, kérdezd meg a barátaimat. Amúgy tuti nem volt baj, hogy én is jöttem?

- Nem, egyáltalán nem. Szerintem megkedveltek téged.

- Hát, remélem... De nem volt ciki a viselkedésem?

(Összenevettek.)

- Nem volt vészes.

- Ciki voltam?

- Nem, nekem nem.

- Tutifix?

- Biztos, bírom benned hogy olyan karakán vagy.

- Karakán? Ezt még sosem mondták...

- Nem fogsz fázni? Kell a pulóverem?

Aztán tovább nem hallottam, mert becsukódott mögöttük az utcára vezető ajtó.

Hát, ennyi lenne a "rövid" történet.

Az alábbi kérdéseim vannak.

1. Tuti, hogy én értettem félre a jeleket? Nem lehet, hogy valóban olyan jeleket küldött, mintha érdekelném, és csak menet közben alakultak úgy az érzései, hogy ez a lány jobban érdekelte?

2. Szerintetek tök oké a lány viselkedése? Csak én találom olyan visszásnak?

3. Sosem lesz köztünk semmi, igaz?