Hosszú sztori, de örülnék pár válasznak?

Sziasztok,

Csak emiatt a kérdés miatt regisztráltam be erre az oldalra, a válaszaitokkal együtt be fogom linkelni a kérdést a hölgynek is. Nem tudok kiigazodni sem rajta sem magamon.

A szituáció:

Idén 4. éve ismerkedtem meg az adott lánnyal ezen az oldalon. Szerintem életem legszebb napja volt, egyből megvolt a közös hang. Attól a naptól kezdve, hogy felvettük egymást facebookon 3 éven át éjjel-nappal nem volt megállás a beszélgetéseinkben. Viszont sosem sikerült találkoznunk, többször is lett volna rá alkalom aztán valahogy mindig elmaradt az én hibámból illetve a környezeteméből. (Nagyon távol lakunk egymástól).

Az biztos, hogy kölcsönösen éreztünk egymás után. Átmentünk együtt szörnyű dolgokon, tartottuk egymásban a lelket, foglalkoztunk egymással, jókat nevetünk, telefonáltunk webcamoztunk. Mondhatni távkapcsolatban éltünk találkozás nélkül (tudom, tudom, ha nem találkoztunk még nem lehettünk kapcsoaltban, de a lényeg, hogy az érzések így is megvoltak mindvgig. Aztán egy nap bejelentette, hogy hagyjuk olyan formában a dolgot maradjunk csak barátok. Beszélgettünk, de én elkeseredett voltam, tudtam, hogy előbb-utóbb szerez magának egy barátod mert egy imádnivalóan csodálatos lány, tényleg csak dícsérni lehet minden tekintetben az álom nő. Egy nap olyan dolgok miatt szólt be amikről tehetek a múltbeli döntéseim miatt viszont jelenlegi helyzetemben vagy egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen tudok (anyagi dolgok) és nagyon rosszul esett mert tudom, hogy ő nem foglalkozik ilyesmivel mégis ezzel bántott. Erre fel én is nagyon csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, hogy neki is fájjon mint nekem.

Itt romlott meg minden, nem beszéltünk legalább 2 hónapig. Aztán karácsonykor elgyengültem, hiányzott, nagyon-nagyon. Válaszolt is aranyosan az sms-re és fel is vett viberen, első mondata az volt, hogy nem akar megbántani, de 1 hete barátja van. Hát itt a torkom összeszorult, 200as pulzus izzadó tenyér, de felajánlottam a barátságom. Eleinte próbáltam győzködni, hogy szeretem és örülnék még egy esélynek, de nem ment. (Mai napig, ha bármikor azt mondaná én ugranék).

Most jobban állok anyagilag, lenne esélyem vele egy találkozásra. De neki erre annyi a válasza, hogy fél. És nem mond semmi konktrétumot csak ilyenekt, hogy a helyzettől.

A kérdésem lényegében annyi lenne, hogy szerintetek tényleg fél ? És ha igen mitől félhet ? Ha nem fél akkor miért nem szeretne találkozni ? Nem a kapcsolatát szeretném megrontani, de én a 24+os éveimből áldoztam rá 3 évet és legalább 1x élőben látni, hallani nagy boldogság lenne számomra. Nem randira hívom csak barátilag sétálni egyet az ő környékükön.

Igazából örülök, hogy boldog valakivel, nagyon megérdemli a boldogságot, de szerintem nem szolgáltam rá arra sem, hogy félnie kelljen tőlem.