Hosszabb sztori, de talán érdemes elolvasnotok. Szomorú és nehéz helyzet. Szerintetek hogyan tovább?

Ez részben megrázó történet lesz annak, aki végigolvassa.

Nem túl régen megismertem egy társaságot, köztük pedig egy srácot. Egyből felfigyeltem rá, mert bejövősen nézett ki. Idővel megtudtam róla, mi fán terem; úgy értem végzettségét, meg hogy egy kedves, normális, értékes ember (ezzel nem azt mondtom, hogy más emberek értéktelenek), stb.

Beszélő viszonyként jellemezném ami rövides időn belül kialakult köztünk. Fogalmam sem volt, nincse-e esetleg barátnője, ezért egy alkalmas pillanatban egyszerűen csak rákérdeztem. Terelt, nem válaszolt. Nem tudtam mire vélni.

Aztán az ő legközelebbi barátjával beszélve rákérdeztem megint, mi a helyzet nők terén a sráccal. Ő is terelt. Kb. annyit hámoztam ki végül nehézkesen, hogy egyedülálló, de fix hogy fölösleges ráhajtanom, és nem bennem van az ellehetetlenítő probléma.

Elkönyveltem hát: meleg a srác.

Erre ma... Megtudtam hogy volt neki egy barátnője, közel egy évet jártak. Ő volt az első komoly kapcsolata, nagyon szerette azt a lányt. Sülve-főve együtt voltak. Imádta, meg a családja és a barátai is. De aztán váratlanul kórházba került, és még aznap meghalt. 😞 😢

Nos, nem tudom, ez mennyi ideje történt, sem, hogy mi módon közeledjek a sráchoz esetleg.