Miért adtok rossz tanácsot?

Kérdező, az, hogy pl. türelmetlen vagyok (rossz tulajdonság) ne hasonlítsuk már össze egy megcsalással (tehát akkor nem tudsz uralkodni önmagadon, egy ösztönlény vagy, semmi több).

Szüleid is megcsalták agyba-főbe egymást? Ha nem, akkor honnan veszed, hogy a megcsalást, még ha egyszeri is, a szőnyeg alá kell seperni?

A saját életed a szar választásoddal teszed tönkre, az emberekét meg a hibás gondolatoddal, miszerint a helyes=kényelmes.

Amúgy természetesen nem mondtam el a megcsalt félnek, hogy ezt tettem vele, úgy gondoltam, hogy bár indítékot (nem mentséget) szolgáltatott nekem, a szemetet a lelkiismeretemre én tettem, szóval az is, ahogy a felelősség is egyedül az enyém. Vele higgadtan szakítottam, ahogy azt eleve kellett volna és azért, ahogyan kellett volna. Én pedig megkaptam ami ennek kapcsán a jogos jussom, az pediglen az, hogy a fennmaradó másik két szerepkört is kipróbáltatta velem az élet, dacára annak, hogy azután mindenkivel jóhiszeműen jártam el és ezen bűnt, bár indítékot ugyan lett volna rá, már nem követtem el többet és késztetésem sem mutatkozott rá és nem is fog már. Azért szoktam ezt elmondani, ahogy mondtam, hogy szűrjön, bebiztosítsa a másikat és mert ez részben hozzájárult ahhoz, hogy ma az vagyok, aki vagyok... ha a másik meg akar ismerni, úgy vélem az a helyes, ha nem féligazságokkal szúrom ki a szemét.

32/f

Tudod, én betartom a szabályokat. Tudom, ez számodra hihetetlen, de képzeld, van olyan, aki nem szabályszegő, mint te.

"A következményeket nyilván mindenki vállalja, de párjának, saját magának és környezetének nem akar feleslegesen fájdalmat okozni."

Akkor miért tesz olyan dolgot valaki, amivel tudja 100%-ban, hogy azzal árt a másiknak, de gyáva a másik szemébe nézni és elmondani, amit tett?

Nem baj, gondolom elég sz..r a magánéleted, nincs kapcsolatod, mert ilyen a hozzáállásod ehhez az egészhez, és gondolom többször megcsaltad az akkori párodat is, amit a mai napig nem vallottál be neki.

Gyáva féreg vagy. Hogy tudsz nap mint nap a tükörbe nézni? Lelkiismeret furdalásod nincs véletlenül?

Attól még, hogy nem tetszik, nem feltétlenül rossz tanács. A te kapcsolataidat persze úgy igazgatod, ahogy neked tetszik, de tanácsot nyilván csak a saját elképzeléseink alapján tudunk adni, és a többségnek ez igenis vízválasztó. Az meg nem feltétlenül követendő példa, amit te mondasz, nyilván mindenki olyan párral szeretne együtt élni, aki megbecsüli, tiszteli, őszinte hozzá. Részemről egy kapcsolatba NEM férnek bele titkok, legyen az bármilyen súlyú is. Előbb megbocsátanék egy megcsalást, ha a párom egyből jönne bűnbánóan színt vallani, mintha csak évek múltán tudnám meg egy harmadik féltől.

Egyébként meg ha az embernek vannak bizonyos vágyai, akkor első körben beszélje meg a párjával, aztán ha ő nem nyitott rá egyáltalán, akkor közösen (mint ahogy a párkapcsolatban a kapcsolatot érintő kérdéseket kellene) találjanak megoldást- ez lehet akár elhajlási engedély, akár kompromisszum, bármi. A megcsalás sosem megoldás és nem is egy követendő példa, csak a gyenge emberek védekeznek azokkal, amivel most te.

Ha olyan párt választottál aki nem tud vagy akar kielégíteni nem a párod mellett kell masnal keresni ami hianyzik hanem bátornak lenni és közölni. Így eldöntheti hogy bele megy e a nyitott kapcsolatba (ahol úgy élheted ki a vágyaid hogy a másikat nem csalod meg) vagy igyekszik kielégíteni vagy el válnak útjaitok. Még házasság gyerek meg egyebek előtt! Ha út közben akár már gyerek és házasság után jössz rá hogy neked Marcsi is meg Gizi is kell nem elég a Terka ugyanígy nyíltan kellene közölni nem patkány módra bujkálva hazudozva titkolózva át verni a másikat. Ugyanis amellett hogy ez gyáva dolog még a döntés lehetőségét is elveszed a másiktól. Ha nem lenne számodra vagy bármely megcsaló számára egyértelmű hogy a párja nem fogadná el a megcsalást és nem lenne gyáva kockáztatni a kényelmet azzal hogy engedélyt kér akkor ez a kérdés soha fel sem merül.

Az hogy valaki titkolja a megcsalást sima gerinctelenség és gyávaság. A szörnyű hogy nem ismered fel hogy az hogy titkolod a bűnöd nem azt jelenti hogy nincs a pince tele vízzel és a cső nem törött egyszerűen nem mész le a pincébe homokba dugod a fejed és így a dolog nem is létezik. Csak közben úgy kaki az egész ahogy van és idővel mindig kiderül mert aki így gondolkozik folyamatosan csalni fogja a párját. És szerintem annál pusztítóbb nincs mintha nem csak a bizalmad árulják el de éveken át hülyére vesznek. Hogy fog az a szerencsétlen valaha megbízni újra az ellenkező nemben?

Mert a megcsalás nem azért undorító mert másba/ra folytatja a nedveit valaki hanem mert a másikban nehezen vagy soha nem gyógyuló sérüléseket okoz. Mindezt azért mert egy önző b.rom és te mered állítani hogy a megcsaló szereti és tiszteli a parjat. Hogy tehetné ezt meg ha bármit érezne az iránt akibe ekkorát rúg? És az hogy eköré még ideológiát is képes vagy gyártani kérdező az a te szegénységi bizonyítványod. Mert bizony a kapcsolat a megcsalással véget ér. Ha nem vallod be csak annyit érsz el hogy még néhány évig kihasználhatod azt a szerencsétlent aki bízik benned.