Miért adtok rossz tanácsot?

"Az önértékelés már megint hogy jön ide? Semmi baj az önértékelésemmel, akármikor lehetne akármilyen pasim. Heti 3 edzés, szerencsés alkat, sokak szerint egy 10-est letagadhatnék a koromból. Van egy (rendes) diplomám, gyerekek előtt szép karriert futottam be. Stb, stb."

Attól még, hogy top tested van, az önértékelésed simán lehet a béka feneke alatt. Bár ugye itt gyakorin mindenki azt mond amit akar. Hiába vagy egy "főnyeremény", mégis megcsalt a párod. A ti kapcsolatotok minden, csak nem harmonikus, különben nem ment volna félre. Saját magadat csapod be, de ha ez így neked jó, akkor lelked rajta. Persze, könnyebb elviselni a kevésbé fájó hazugságot, amit magadnak mesélsz be, mint a fájó igazságot.

Leírom mégegyszer, mert úgy látom nem értetted meg. Azért van jogod tudni, hogy megcsalt a párod, mert mind a ketten ugyanúgy álltok egy kapcsolathoz. Vagyis te nem csalod meg, de így elvárod, hogy Ő se csaljon meg. Na most ha ezt a másik fél nem tartja be, akkor jogod van tudni, hogy te ezek után is egy olyan emberrel akarsz-e maradni, aki nem ugyanúgy vélekedik a kapcsolatokról, mint te, aki nem becsül, nem tisztel, aki a hátad mögött más nőket dugokat. Semmi gond azzal, ha félremegy a pasi, de csak akkor, ha nyílt kapcsolatban éltek. Beszéljétek meg, hogy innentől kezdve nyílt a kapcsolat, mehet akármerre akárkivel, de gondolom ez már nem tetszene. Saját magadnak mondasz ellent. Ha pedig vagy olyan idióta és balfék, hogy ezek után is vele maradsz, hát hajrá. Inkább maradsz a szaros langyos vízben, mint hogy új életet merj kezdeni, de megértem, sokan ehhez gyengék, mint te is. Akkor viszont fogadd el, hogy továbbra is át fog verni a pasid, egyszer úgyis hazavisz egy betegséget.

Elég gáz hogy te a saját kis világodban szeretnél élni... Márpedig a felnőttség arról szól, hogy a való világban nézünk szembe a problémákkal.

Neked miért lenne jó az, hogy a férjed hazamegy hozzád és heti 3-4x megkefél, miközben lehet hogy pár órája egy másik nőt nyalt ki - téged meg csókol, leszpták - te meg befogadod a frkát, más nőbe dugdosta az ujjait, dörzsölte a nemi szervét - aztán veled teszi ugyanezt hogy felizgasson... stb. Hozza - viszi a bacikat úgy, hogy nem is tudsz róla csak majd pár hónap/év múlva ha valami baj kialakul.

Szerintem egyáltalán nem jobb az álomvilágod.

Én a realitás talaján szeretek élni és el nem viselném ha megcsalnának.

Legalább azt derítsd ki hogy mi oka van a férjednek félrekfélni, valami csak nem megy flottul az áloméletetekben...

Kinek mi a rossz tanács, az nézőpont kérdése. Más helyett könnyű okosnak lenni és megoldást javasolni.

Én ahány kérdésnél leírom, hogy megbocsájtottam, jön a lepontozás. Pedig nem hiszem, hogy attól, hogy nem a könnyebb utat választom rosszabb lennék. Vagy kevesebb. Én vállalom a döntéseim következményét, és együtt élek velük, hogy ez pl miért fáj embereknek... Nem tudom.

Ilyen alapon mondhatod a párodnak, hogy nyugodtan félreléphet, csak ne számoljon be neked róla.

Végülis már mindegy, megbocsátottál neki, szóval most már tisztában vagy vele.

Tegyük fel elmész az orvoshoz ahol kiderül, hogy rákos vagy.

Ezt is jobb nem tudni, hogy mennyi időd van és ezt úgy tölthesd el ahogy szeretnéd? Ha nem veszel róla tudomást, akkor nincs is?

Nem kell a kérdezőt kritizálni, hiába vagyunk más véleménnyel, a párjával megérdemlik egymást.

Gondoljatok csak bele, ha ő így áll a megcsaláshz, hogy jobb róla hallgatni, mintsem bevallani, ergo ezt látja jó "megoldásnak", vagyis ezen példából kiindulva ha ez a nő csalná meg a párját ő is ezt csinálná (hallgatna róla).

De mi van akkor ha egy ilyen megcsalásnál becsúszik egy baba is egy másik féltől?

Akkor is jobb a "boldog tudatlanság"? Képes lenne azt mondani a férjének, hogy az övé a gyerek?

Mert különben be kellene ismernie ezzel a megcsalást is, ami ütközik az elvével.

Gratulálok a családhoz és sok boldogságot nektek, jobb is ha nem kezd új életet, ezzel nem pazarolja el mások életét.