Miért tagadják olyan sokan, hogy szinte meghasad a szívük akkor, amikor a szerelmük más ember testét élvezi a hátuk mögött?

Amellett hogy a világ xar szerintem azért is szerencsés keményebbnek látszani mert hamarabb túl leszel rajta. Ha az ember leül és sírdogál csak belemerül az önsajnálatba nem mellesleg az ilyesmi igazán nem tartozik az összes emberre aki szembejön veled az utcán.

Könnyebb ha sírógörcsök helyett élményeket szerzel vagy legalább sodródsz az árral mert a világ nem áll meg csak mert neked épp rossz.

Ha mész és csinálod a dolgod gyorsabban telik az idő és könnyebben gyógyul a seb mellesleg nem esel ki a "világ" ritmusából.

Persze mindennek meg van a helye és ideje. A fájdalmat ki kell engedni nem elnyomni de ez nem azt jelenti hogy hetekig feltűnően kell szenvedni bőgni úton-útfélen és mindenkit levinni az életről. Mert ha a környezeted minden tagja tisztában van vele hogy te épp szenvedsz akkor bizony az utóbb említett drámázás amit csinálsz nem pedig az érzelmek egészséges kiélése.

Amit ezzel az egésszel mondani akarok hogy attól hogy te nem látod hogy valaki összeomlik még szinte biztos lehetsz benne hogy megtette/megteszi csak nem a világnak játssza az eszét hanem a barátok segítségével gyógyul.

Kérdező, gondolkodj már kicsit, könyörgöm.

Tényleg érzelmi hulladék vagy? Valóban nem esik le a válasz a kérdésedre??

Nem azért nem mutatják ki, hogy igenis fáj nekik, te igen okos, mert hazugok lennének. Hanem azért, mert NEM AKARJÁK, hogy fájjon nekik, és igenis azt szeretnék, ha már nem érintené meg őket kicsit sem. ha már ott tartanának szívben is mint fejben: már nem érdekel.

Egyébként meg ki mondta neked, hogy úgy kell élni, min tpl " akik leszarják az ilyeneket, mert egyik nőt felveszik, a másikat meg leteszik, de ez az embereknek 3%-a kb."?

Már bocsánat, de qrvára máshogy látjuk a dolgokat. Az, akit ez nem érint meg, az érzelmileg nem is volt benne eleve. Nekem ez nem jelenti azt, hogy az az ember erősebb. Sőt! Miért lenne erős, hiszen ő qrvára nem élte át, mint az, aki igenis benne volt és érzett? Nagyon nem egy szint.

Én is könnyen pofázok olyan dolgokról neked, hogy hú de erős vagyok, azzal kapcsolatosan, ami nem üti meg az érzelmi szintem, és közömbös vagyok. Ha innen nézzük, akkor igenis azok az emberek erősen, akik mernek érezni és éreztek és összetörnek. ÉS szépen felépítik magukat majd idővel újra az ilyen sérülések után. Ezek az emberek innen nézve 100x erősebbek, mint aki csak megy tovább, de nem éli át a dolgokat. Nincs is benne. Ugyan mitől lenne erősebb? Amiért nem mer érezni, nem teszi bele magát?

Az érzéseket meg kell élni, és menni tovább. A rosszakat is. Aki erre nem képes, az nem hogy nem erős, hanem nem is fejlődik.

Amiről te beszélsz: maga a folyamat,hogy azt mutatja nem bántja közben meg mégis. Ez csak egy felfoldolgozási folyamat. El fog ő jutni oda, amikor már tényleg szabad lesz és elengedte az egészet. Az agyat és az érzelmeket nem egy csettintés egy szintre hozni.Ettől a szenvedés igenis erősebbé tesz.

Sokkal erősebbé, mint egy közönyösség, vagy a boldogság, úgyhogy erről ennyit.

Ha ránézek egy olyan fazonra, aki mellettem issza a sörét, és csorog a könnye, hogy és panaszkodik, hogy mennyire fáj neki, hogy elvesztette a barátnőjét, és állítja, hogy neki senki nem kell...

Mostmár végképp nem értelek. Aki egy kocsmában sírdogál épp azt teszi amit szerinted nem tesz. Vagyis feltűnően szenved. Az pedig abban a pillanatban nagyon is igaz hogy nem akar senkit. Ha már volt szerelmi bánatod tudod hogy ez még jó darabig így is marad.

A csaj aki a barátjának hisz szintén azért sír mert fáj neki kvázi kimutatja mit érez és épp nem keménykedik hanem (szegény h.lye) azt hiszi egy barát mellett elérzékenyülhet. Te meg hasznot húzol belőle még fanyalogsz.

Kérlek részletezd akkor mit is kéne csinálni ha nem ezt? Törni zúzni üvölteni az utcán? Vagy mi lenne az ami szerinted nem képmutatás? Szerintem itt te ülsz fordítva a lovon. Ezek az emberek felnőtt módra élik ki az érzelmeiket. A hiszti ovis korban még elmegy de már akkor sem nézzük jó szemmel.

22:16-os vagyok

Értem, de téged ez miért zavar, hogy mások másképp oldják meg?

Én sem panaszkodtam soha és nem sírdogálok a kollégáimnak meg a haveroknak, és nem is játszom meg a kemény csajt: egyszerűen nem beszélek a problémáimról, vagy max ha kérdezik és vagyunk olyan viszonyban, elmondom.

Egyébként én is könnyen el tudok vonatkoztatni attól, hogy szenvedek: én pl társaságban nem mutatom, pláne nem másemberek előtt. Ettől otthon egyedül még sok gondolat az eszembe jut ha ez van, de ha pl kocsmázás vagy esemény van, nem depressziót fogok mutatni, sőt. El is tudom felejteni nagyrészt a dolgokat, elvégre azért megyek ilyenkor ki, hogy elterelje a gondolataimat. Mindeközben neked és másoknak fingja sem lenne róla, mennyire vagyok épp a padlón. Mert akkor tényleg elterelem a gondolataimat. Soha nem mondják meg szinte, ha valami bajom van.

Ettől még nem nézem le azokat, akik így adják ki magukból kvázi a feszkót. Mellesleg a tagadás és az elnyomás is egy fajtája a szenvedés/szomorúság kezelésének, csak mellesleg mondom. Én is hajlamosabb vagyok rá. Ettől erősebb vagyok? Ki mondj azt? És attól gyengébb, ha elsírom magam és kiadom magamból?

Az, hogy te abba tartozol, az csak annyit bizonyít, amit írtam, hogy nem éled meg mélyen ezeket a dolgokat. De így könnyű! És még csak erősebb sem vagy, ez nem ezt jelenti. Hanem csak ennyit, hogy érzelmileg nem éled meg mélyen és pont, talán elfojts is bejátszik nálad is. Én éltem már meg mélyen 1-2 dolgot, és ehhez kell az erő. Úgy könnyű, ahogy te élsz jelenleg, és nem érintenek meg. Tudom, hogy azt akarod hallani, hogy te milyen erős és faxa vagy emiatt, pedig nem vagy ettől erősebb. Aki megszenvedi és újra feláll, az az erősebb, nem az, aki el sem esik.

Egyébként látszott már az első kommentedből is, hogy problémáid vannak az érzelmek értelmezésében.

"Mutasd ki, hogy fáj, ne szégyenítsd meg magad azzal, hogy azt mutatod, nem fáj, mert úgyis észreveszik."

- Az emberek 99%-an természetesen észreveszik ilyenkor, hogy valójában fáj. Azt tudod, hogy ezzel az is tisztában van, aki azt mondja neked, hogy nem fáj? Nem azért mondja, hogy játssza a keményet vagy erőset. Hanem nem szeretné sajnáltatni magát/valóban jól akarná érezné magát, még ha nem is megy neki/sérült az önbecsülése és persze, azt is akarja mutatni emiatt a külvilág felé, hogy erős és nem tette tönkre a dolog/élet/másik.

Közben elbőgheti magát, mert attól, hogy így gondolja, még nyilván fáj neki ettől. Érzelmileg eljutni ide néha tovább tart, mint agyban.

Mint mondtam, én sem mutatom, ha xarul érzem magam. Egyrészt ezzel vissza is élhetnek ( és ráadásul ezt te is megerősítetted, hoppá ;). Szóval azt hiszem ez egyértelmű) Másrészt kevés embert tartok érdemesnek érdemleges kommunikációra, amikor jól is esik az a beszélgetés, mert tud is mondani nekem valamit, ami mondjuk pluszt ad vagy amire épp szükségem van.

Lehet, hogy csak te vagy ilyen forever-alone lúzer, aki “szerelmének” nevezi az exét? Téged mi tart vissza attól, hogy te is más testét élvezd egy másik kapcsolatban? Miért kell a múlton csimpaszkodni?

Amúgy sokan zavarónak tarthatják, de nem koncentrálnak erre annyira, ez a titka. Nem az ex körül forog a világ. Téged sajnállak, ha ennyire az exed megszállottja vagy, nyilván azért, mert neked nincs más, nehezen találsz partnert:(

Nem gondolod, hogy te vagy gáz, hogy szerelmednek nevezel olyan valakit, aki rég túllépett rajtad és másik kapcsolatban van?

Lehetõleg mondogasd neki ezt személyesen, hogy õ a te “szerelmed”, remélhetõleg rendõrt hív rád, vagy valami, hogy ne zaklasd már annyit:)

# 17 :DDDD

Nem talált. Nem azért nem írtam le, hogy szar, mert félek tőle, hanem mert nem egyszer visszadobta már a kedves GYIK szűrője a kommentemet, ha hasonló szó szerepelt benne. ;) Nincs kedvem keresgélni, hogy milyen csúnya szó miatt veti vissza, mert ez az agyhalott rendszer még mindig nem jutott el odáig, hogy legalább ha már visszadobja, akkor ki is jelölje, melyik szót cenzúrázd a kedvéért.