Miért nem bírnak sokan egyedül lenni?

Az én véleményem szerint az ok elég egyszerű: Az élet kegyetlen úgy, ha egyedül vagy mindenki ellen. Más úgy harcolni a világgal, hogy tudod, hogy este várnak otthon és otthon nem kell szerepet játszani, és akivel vagy ő sem fog.

Sok egyéb dolog van, de szerintem ez elég jelentős. Nálam legalábbis.

kodependencia

olvass utána a neten.

nagyon sok ember érintett benne.

Mert csak kapcsolatban érzik jól magukat, ami szerintem nem normális. Nézd meg pl. a 3-as válaszát, saját bevallása szerint is folyamatosan támaszkodnia kell valakire, meg a használt szavak is sokat sejtetnek. (kegyetlen, mindenki ellen, harcolni a világgal)

Jellemző a kapcsolatfüggőkre, hogy önbizalomhiányuk van és folytonos impulzusra van igényük, hogy szerethetőek, kellenek valakinek, jók valamiben és ki tudják magukat panaszkodni.

#7

A magányosak többsége pedig nagyon gyorsan egyéb szenvedélybetgségek világában találja magát, rosszabb esetben mentális problémák mocsarába süpped (depresszió, OCD, munkamánia, tisztaságmánia, fóbiák). Mivel az élet kegyetlen, én nem is ítélem el őket. Nem tudom, hogyan lehet egyedül harcolni mindenki mással és így megmaradni épp ésszel. És még nem is láttam senkit, akinek sikrült volna. Ha mégis tudsz ilyet, kérlek írd le, akár privátban is, mert régóta keresek egy ilyen személyt, egy ilyen történetet. Rosszat már eleget hallottam/láttam.

8!

Pont ez a lényeg, normális esetben nem kell harcolni, nem kell bizonyítani stb...

Ezt csak a társfüggők gondolják így, tévesen.

Normális esetben az egyedüllét nem jár magánnyal, nem jár depresszióval és mentális betegségekkel, hanem felszabadít, segít saját magunk kiteljesedésében, önismeretben, önfejlesztésben, elérni a szükségleteinket és végül az önmegvalósítást.