Akkor is tarsadalmilag elitelendö a szeretö, ha az tenyleg szinte betegesen szerelmes a hazas ferfibe, es nem tudja ezt az erzest magaban elfolytani?

A szerető az CSAK szerető. Nem egy felvállalt személy. Az mindegy, hogy szerelmes vagy csak szex kell neki.

Apropó feleségek, mivelhogy sok hozzászólásban szóba kerültek... Én azt látom, hogy sok középszerű nőnek van magánál "jobb" tehát külsőre jobban kinéző, tanultabb, tehetségesebb férje. Ebben az esetben szokták a feleségek elnézni a szeretőt és foggal-körömmel ragaszkodni a szent házassághoz.Életkép: Esik az eső, a nők jönnek ki a gyárból. "jön értem a férjem autóval" mondat hallatszik folyamatosan. Aztán odalépeget az elhízott,zsíros hajú asszonyka az autóhoz amiből egy meglehetősen jóképű férfi száll ki A nő büszkén, szinte kérkedve körülnéz "Na kilát,milyen férjem van, milyen nő vagyok!" Merthogy a nők is szeretnek büszkélkedni ám!Meg VERSENYEZNI egymással! Ez a lényeg! Na ők azok, akik sosem válnának el, ha a férjük a másik szobában d.gja a szertőjét akkor sem.

Én írtam a #17-es és a #20-as hozzászólásokat.

Én is voltam már "szerető" abban az értelemben, hogy megismerkedtem egy házas férfival, aki azt állította, hogy válófélben vannak az asszonnyal, éppen csak otthon felejtette ezt el közölni.

De nálunk valóban az történt, hogy szerelmes lett, és borított értem mindent, nem voltam szeretői státuszban, csak kábé egy hétig. Viszont én voltam az ok a gyerekei szemében, ami miatt szétzilálódott a kapcsolatuk. Pokoli volt, és kábé egy évig nem is igen találkozhattam a gyerekekkel, éppen emiatt.

13 évet húztunk le együtt, született két közös gyerekünk is, és az utolsó pillanatig akart engem, végül én hagytam ott. Túl nagy volt a korkülönbség, ami addigra már nagyon sok mindenben jelentkezett, de más oka is volt. Én az ő példája okán mondom, ha egy férfi szerelmes, az borít mindent. Az nem hiteget, hanem cselekszik. Az nem tart a másodrendű nő státuszában évekig.

Most hozzám illő párom van, tehát versenyhelyzetben vagyok. Bármikor jöhet egy szebb, egy fiatalabb, és mivel őrülten szerelmes vagyok a páromba, ezért most már értem a feleség oldalát is. Minden pillanatban adok magamra, minden pillanatban nő vagyok mellette. Jó genetikám van, a testem nem 37 éves, még 2 gyerek után sem. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy "ő az enyém", és nem próbálkozhat nála más. Nem az enyém, csak ha meg tudom tartani. Csak ha vagyok elég fontos ahhoz, hogy tudja, mit veszít, ha másra is rámászik. Erre rendszeresen emlékeztetem is, amikor ő túl sok figyelmet fordít valakire, mire én meg más pasikkal flörtölök, és begyűjtöm az elismerő pillantásokat. Tudnia kell, a versenyhelyzet kétoldalú, nem én vagyok az egyetlen nő a világon, de ő sem az egyetlen pasi!

Tök mindegy, mit hazudunk magunknak. Az ember alapvetően nem monogám, a monogámia döntés kérdése, és csak akkor működik őszintén, ha megtalálod a másikban azt a pluszt, ami a többiekből hiányzik. Úgy fognak bánni veled a párkapcsolatban, ahogy hagyod, hogy bánjanak veled. Ha megelégedsz a szerető szereppel, akkor sosem kapsz esélyt rá, hogy több legyél. Ha nem az adott férfinak, akkor egy másiknak.

Ugyanolyan ritka, hogy szeretőből feleség lesz,mint az, hogy egy megcsalás után újrakezdik a házasságot,mert megbánta a megcsaló,és nem teszi meg többet,és jobb lesz mint valaha...

Bár az utóbbi lehet hogy több, mert nem sokan vállalják fel, mert lebutázzák,lehülyézik..Viszont a szeretőből feleséggé avanzsált nő,diadalittasan, büszkén hirdeti,van ilyen..

Fogadd el kérdező,hogy nem mindenki a szájadíze szerint válaszol...