Akkor is tarsadalmilag elitelendö a szeretö, ha az tenyleg szinte betegesen szerelmes a hazas ferfibe, es nem tudja ezt az erzest magaban elfolytani?

Hiâba próbálod a szärt befőttesüvegbe tenni a polcra, attól még az marad, ami.

Jöhet a szokásos nullázás.

Baromság, ez csak egy önigazolás, hogy nem tud valaki uralkodni a vágyain, érzésein...Az a beteges, hogy elhiszi/el akarja hinni, hogy a nős pasi csakis őt akarja...

Lehettem volna ilyen helyzetben többször is, de a házas pasi nekem tabu. Tudod miért? Mert csak első és egyetlen szeretek lenni és ha nekem azt mondta egy pasi, hogy válófélben van, megromlott a házassága, stb a sokásos baromságokat, tudtam, hogy csak meg akar du.ni, zavartam vissza a feleségéhez és még meg is fenyegettem: ha nem hagy békén a feleségét is megkeresem. Iszkoltak ilyenkor a pasikjó messzire. Soha nem adtam oda magam nős pasinak, hazug szavakkal nem lehetett ledönteni. És van egy másik oka is amiért nem kell nős pasi: mégpedig az, hogy van egy felesége és esetleg gyereke is! Rájuk se a nős pasi, sem a szerető nem gondol. Az a fájdalom amit azok ketten (a hűtlen, szerető) okoznak a nős pasi családjának, azt nem kívánom átélni senkinek.

Nem vagyok tökéletes, vannak hibáim, de nem voltam/leszek senkinek a dugópajtija és nem is fogok másnak belerondítani az életébe.

A lepontozás pedig nem érdekel.

Nem helyes, nem tisztességes, és nagyon-nagyon önző.

Lehet magyarázni a szerető oldaláról, a férj oldaláról, lehet beszélni érzésekről.

De ha már az érzéseknél tartunk, azok nem csak a szeretőnek, de a feleségnek is vannak. Ő éli meg a legnagyobb fájdalmat, mert becsapják, mert a nőiességébe lépnek bele páros lábbal.

A férj az, aki telibesz@rja mindkét nő érzelmeit, mert ő kizárólag a saját f@rkára, a saját jóllétére gondol.

Teljesen mindegy, mit mond a társadalom. Ha a szeretőnek kell a férfi, akkor úgyis benne marad a történetben. És sérül, ugyanúgy, ahogyan a feleség, és az esetleges gyerekek is sérülnek.

Én azt mondom, nem hiszek a minden áron fenntartott házasságban. Van, hogy jobb külön utakat keresni, mert már nem működik, már nem fejlődik a két ember egymás mellett. Van, hogy kihűl a láng. De! Kommunikáció, és őszinteség! Én hiszek akár a nyitott kapcsolatokban, swingerben, bármiben, hiszek a tisztességes válásban, hiszek mindenben, ami mindkét fél számára elfogadható. A hazugságban, a másik megalázásában azonban nem tudok hinni. A megcsalás pedig erről szól. Ott tapos az ember a másikba, ahol az a legsebezhetőbb. Megcsalt nőnek lenni pasi fejjel olyan érzés lehet, mintha egy pasinak hirtelen az egész világ azt tükrözné vissza, hogy a f@rka kicsi és jelentéktelen, ő maga pedig nem is igazi férfi. Ugyanezt éli meg nőiségében a nő.

A szerető pedig pótlék, aki mindig csak félig lehet jelen, pedig egészen szeretne, játékszer, akit félre lehet tenni, másodrendű nő, aki sosem kaphatja meg a teljes érzelmi odafordulást, és akinek nem is lehetnek elvárásai.

Fájdalom, mindenkinek. A nők a h.lyék, hogy hagyják magukat. Pedig ennyit egy pasi sem ér.

Edith Piaf is ezzel mentegette magát, ettől függetlenül... Az volt. Aki nős pasival kezd, az r!banc, akármilyen felindittatásból is teszi.

Ha valaki ellopja a pé ztárcád, mert nagyon éhes, neked az nem baj?

#19:

A férjed nem a tulajdonod, tehát nem lehet ellopni sem. Ha el akar menni, akkor elmegy, a döntésünk, az akaratunk szabad.

Nem azért gusztustalan a férj, ha megcsalt, mert ő a "tiéd". Azért gusztustalan, amit veled tesz (meg azzal a másik nővel szintén, de ez már nem rád tartozik). Azért gusztustalan, mert hazudik, mert megaláz, mert nem hagy neked választási lehetőséget, hogy így is akarod-e őt, vagy sem. Mert sunyizik, mert átver.