Aki volt már szerelmes nős férfibe, hogy alakult később a kapcsolat?

Neked megígérte a pasas, hogy elválik a feleségétől?

Hát részemről ez olyan első látásra szerelem volt, mire fölfogtam, hogy mi van, már vele álmodtam és nyakig benne voltam. Teljesen váratlanul ért, mert 10 éve nem szerettem bele senkibe és nem is terveztem ilyesmit. Aztán egyre több jele volt annak, hogy kölcsönös a szimpátia és az első kis nyitásomra úgy nagyjából berobbant az életembe. Egy hétig leveleztünk FB-on, minden érdekelte rólam. De amikor még inkább konkretizáltuk, hogy megőrülünk egymásért, akkor arra jutottunk, hogy ez veszélyes játék. Ő azt mondta, nem kéne a barátságunkat sem kockára tenni, én meg azt feleltem, hogy nem tudnék a barátja lenni, ne jöjjön többé. Másnap folytattuk és lerohant a vágyaival, de az ő házassága nem rossz (az enyém akkor már régóta csak papíron létezett), emiatt végül úgy döntöttem, nem sodrom ilyen veszélybe és ő is azt mondta, ne hallgassunk a kisördögre. A következő héten azt hittem, megőrülök a fájdalomtól. Kb. 6 nap múlva már majdnem ráírtam, de meggondoltam magam. Csak bámultam a zöld karikát a neve mellett, és egyszer csak felugrott az a kis karika. Én akkor már őrülten szerelmes voltam, ő meg szinte letépte a ruhát rólam neten keresztül. Igazából nem voltunk egy hullámhosszon. Engem az érdekelt, mit érez a szívében, őt az érdekelte, mit érzek a lábam között. Nálam erősebb volt ez a szenvedély, szerintem még soha az életben férfi ilyen hatással nem volt rám. Megbeszéltük az időpontot, a helyet, bár azt mondtam, még átgondolnám a hétvégén. De nem volt mit átgondolni. Másnap reggel küldött egy józan és udvarias üzenetet, hogy ő nem tudja nekem érzelmileg megadni azt, amit megérdemlek, és félt és talán mégse kéne, mert neki egy kalandnál több nem fér bele, kötöttségek nélkül. Az egészből csak annyit fogtam fel, hogy nem érez irántam semmit. Azt, hogy tulajdonképp egy éjszakára kellettem volna neki, azt csak hónapok múlva fogtam fel. Kitéptem magam ebből az egészből, olyan fájdalmat éreztem. Nem hülyített soha, de mégis, ahogy az eltelt hónapokban közeledett, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy semmit nem érez irántam. De igazából nagyon naív voltam. Egy szerelmes férfi sebezhető. Ő nem volt az egy percig sem. Csak azért nem hittem volna, hogy csak szexre kellenék, mert nem vagyok egy szexbomba. Mellem is alig van. Nőies vagyok, de ha rámnéz egy férfi, tutira nem az az első gondolata, hogy de meg..du..gna. És nem is viselkedek kihívóan senkivel. Én azt gondoltam, csak az ilyen nők kellenek csak egy éjszakára vagy csak szexre. Hát tévedtem. Persze nem gondoltam és nem is akartam soha, hogy miattam hagyja el a családját, de egy szeretői viszonyt el tudtam volna képzelni érzelmekkel és persze titokban. Amikor rájöttem, hogy ő nem érez irántam úgy, az egy nagy pofon volt. Sok hónapba telt kiheverni. Ezalatt egyszer találkoztunk véletlenül, akkor éreztem rajta, hogy nagyon mondana valamit, de a gyerekeivel volt. Amikor már nem számítottam rá, 4 hónap múlva egyszercsak rámírt FB-on. Mert nemrég látott az utcán és eszébe jutott, milyen jó lett volna...Visszakézből leráztam, mert épp akkor kb. semennyire nem érdekelt, de másnap időt kértem tőle. De most is csak azt hangoztatja, hogy ő nem engedi meg magának, hogy szerelmes legyen és csak szex lenne. Így meg ez számomra olyan kiábrándító. Nem vagyok már olyan naivan szerelmes belé, mint az elején, de az érzések, amiket elveszettnek hittem, lassan visszatértek és ha ott állna fölöttem, szerintem most sem kapnék levegőt. És nem tudom, kihagyjak-e az életemből egy ilyen férfit. Ha csak egy alkalom lenne, szerintem az is őrületes lenne. 5-6 év és már a kutyának se fogok kelleni. Most meg legalább egyszer átélhetném. Nem tudom. Igazából most csak a döntésemen múlik az egész.

Fuuuu, #5-os, leirtad szóról szòra, amin most megyek keresztül.

Akkor vigyázz magadra:(