Akkor is tarsadalmilag elitelendö a szeretö, ha az tenyleg szinte betegesen szerelmes a hazas ferfibe, es nem tudja ezt az erzest magaban elfolytani?

Attol hogy valaki szerelmes valakibe meg nem jelenti azt hogy szeretok. Ha azok lesznek az mar mas kerdes...

Egyebkent igen, azert itelik el altalaban ezt, mert egy embernek tudnia kell a gondolatait iranyitani, es te bizony hagytad magad belecsabulni a jozan esz dacara vagy nem is volt jozan eszed jelen.

Persze ugyanakkor azt mondjak azt nem lehet iranyitani hogy kit szeress, de azt igen hogy milyen tetteket hajtasz vegre, mit cselekszel. A vagyaid erossebbek voltak az erkolcsi normana, igy ez a gyarlo ember fogalmaval azonos, osidok ota fo bun es tarsai. Ezert itelik el.

A szerető kapcsolati szempontból nem rendelkezik felelősséggel (feltéve, ha szingli), őt inkább szánom egy kérdező által vázolt szituációban. Akik kapcsolatban vannak, van felelősségük és elszámolni valójuk egymás felé, a szeretőnek nincs köze a kapcsolatuk hoz (ezért is kéne nem bevonni őt).

32/f

Ha a férfinak rossz a házassága, váljon el. Ne másik nőért, hanem maga miatt. Illetve sok esetben a gyereknek is jobb, ha nem azt látja, hogy anyu-apu boldogtalan, esetleg veszekszik is, másról nem is beszélve. Ha p*na kell ahhoz, hogy a férfi lépjen, akkor gyáva. De persze úgyis akad kiéhezett nő, akinek így is jó lesz, és elhisz mindent, amit mondanak neki, és nem zavarja, hogy mások minek tartják.

És igen, voltam szerelmes, és kapcsolata volt a srácnak. Nem törődtem vele. Megszakítottam a kapcsolatot, és neki is elmondtam, hogy hagyjuk egymást békén. Nem volt olyan baromi nehéz, és pár évre rá megtaláltam azt, akivel közösen lehetünk boldogok.

Ha valaki, valamit akar, például, hogy ne másszon rá házas férfira, hiába szerelmes, vagy kilépjen egy rossz, ellaposodott házasságból, akkor lehetőséget teremt, nem kifogást gyárt.