Miért verik olyan nagy dobra manapság a "megcsalás"?

Persze ebben az is benne van, hogy szerelem nincs, csak a regényekben. A valóság ezekre nem is hasonlít. Az egyetlen fiktív házasság amire a valóság hasonlít az Al és Peggy Bundy házassága.

Sokan üldözik "a szerelmet", aztán 35 körül rájönnek, hogy "ez sosem létezett". Válasszuk a legkisebb rosszat, mielőtt túl késő lenne.

A férfi egy nem túl ronda, nem túl idegeítő nőt, a nők pedig egy közepesen jómódú, "biztonságos" férfit.

De szép az élet, igaz-e?

#20

Nem lehetetlen? De.

Ha mindent meg is teszel, a párod benyögi majd, hogy "unalmas" vagy, vagy pedig "nem tud rád férfiként/nőként tekinteni" mivel alárendelődtél mindenben.

Valami baj mindig van. Nincs idill, max mondom, ha valaki kb. nagytőkés és a kamatokból él, nem kell dolgoznia, a házimunkát szolgák végzik és nekik csak mulatozni kell.

Azért jó fej vagy :D Neked lehet,de a nőnek nem.Milyen iszonyatosan buta egy állat vagy te.

Soha a büdös életben nem leszel boldog,egyedül fogsz megrohadni,mert egy ilyen a kutyának nem kell soha...max pár perc élvezetre...

#23

És tudod mi a legrosszabb? Hogy nem tudok vele mit kezdeni. Nem látok kiutat vagy reményt a jobbra.

Túl sokszor csalódtam az életben, azt hiszem...

Sokszor írom, hogy jó lenne már meghalni, de nem lenne jó. Én nem meghalni akarok, csak szabadulni ettől a "csalódástól" (keserűségtől, szar élettől, saját magam kudarcként megélésétől) és kvázi valaki más lenni... De ez nem lehetséges, legalábbis nem tudok róla, hogy az lenne.

Emiatt elég furcsa "pszihológiai" tüneteket mutatok, a nap egyik része kötelező depresszió, sokszor vannak eufóriás hullámok, és ezek váltakoznak és alig érzek valamit.

Rettegek a jövőtől. Nem vagyok képes boldognak lenni vagy élvezni bármit is.

Tudom milyen az a kellemes érzés, régen volt, de most nincs és hiába erőltetem nem tér vissza az a tipikusan kellemes érzés mikor az ember boldogan ébred. Lassan el is felejtem milyen volt az.

...és a pszichológus se nagyon segített semmit.

Nem tudom mi lesz, de egyre kibírhatatlanabb vagyok, azt hiszem.

Sokszor csak kóválygok itthon is mint egy szellem, felteszem ugyanazokat a kérdéseket "Mit akarok csinálni?" de válasz nincs.

"But nobody came" ahogy a kedvenc játékom egy sorát idézzem.

Te vagy az, Gábor? 🙈🙋‍♀️

Nagy csalódás után volt egy ilyen korszakom, hogy hűség nem létezik.

Pont be is futott az éltembe Gábor. Őszintén elmondta, hogy biszex, nem hűséges, engem szeret, hozzám kötik az érzései, de egy egészségügyi szexre mindig lesz igénye. Ezen kívül a BDSM is fontos része, de ez tőlem se idegen.

Megbeszéltük, hogy nyitott kapcsolat, és nem titkolózunk. Legyünk őszinték.

Első időkben még izgatta is, hogy teljesen laza vagyok, elmondom, milyen volt a randim, mi volt, és az ő hódításait is megbeszéltük. Egyáltalán nem voltam féltékeny, mert kedveltem, de nem voltam szerelmes.

Aztán kezdte zokon venni, hogy utolsó percben sose érek rá, mert épp mással találkozok. Neki meg addig marad a tévé, és a jobb keze.

Pár hónap alatt eljutott oda, hogy igazából ez így mégse akkora élvezet, nem szeretné, hogy nekem is legyen mellette bárki, és költözzünk össze. De persze ő fenntartja a jogot, hogy néha kikacsint, de ő ezt úgy képzelte, hogy 2-3 évente egy félrelépés nem gond, esetleg évente kettő. Meg bevezetünk fiút, lányt, párt, swinger, párcsere, hogy nekem is jó legyen. De én csak ne randizgassak, mert mi az, hogy nekem sikerül, neki meg senki.

Először csak néztem, hogy mikor vallja be, hogy vicc volt. De ő komolyan így gondolta.

Szépen elkezdtem felvenni a cipőmet, hogy akkor én most mennék, mert kedvellek, meg izgalmas tapasztalat volt, de nem vagyok szerelmes, meg annyira hülye se, hogy ebbe belemenjek.

Egy pár évig erőltettük a barátkozást, de nem tudta megemészteni, hogy mást szeretek, és képes vagyok a hűségre. Ő pedig elszórakozta a legjobb éveit. 40 után rohamosan kezdett öregedni, és hónapokig nem talált még csak szexpartnert se.

Akkor szakítottam meg vele a kapcsolatot, mikor elkezdett keseregni, hogy nekünk kellene most együtt lenni, én voltam az igazi, akivel minden passzolt, és mi lenne, ha...